...::3::...

...avagy három éves lett ma a lánylény. :o) Komoly dolog ez kéremszépen, a kislányból most már nagykislány lett, igazi óvodás, én pedig életem egy új szakaszába léptem, véget ért az anyasági. De ez utóbbit tegyük félre, foglalkozzunk a vidám résszel. :o)

Babazsúrt ugyan nem tartottunk, de azért meghívtuk mamuskát és papuskát is, apánk jó apa módjára szabasságot intézett, jómagam meg majd két napra bevetettem magam a konyhába, hogy a picilánynak összehozzam a kettőnk által elképzelt tortát. Hanna micimackós tortát szeretett volna, én pedig szivárványosat. Ezt a kettőt kombináltam össze. És igen, ez tartott két napig, mert nekem ez nem koszorúkötés, és hihetetlen sokat tudok bénázni tortasütés közben, de becsülöm magamban, hogy minden kudarc ellenére nem adom fel. :o) Meg is érte a munkát, külsőre egész pöpec torta lett, Hanna kívánsága szerint -igaz körülményes útakon - a micimackós ostya került a tetejibe.


Az én kívánságom szerint pedig szivárványos lett a közepe. :o)

Ugye milyen csudálatosan szép? Ha valakinek kedve támadna elkészíteni íme a leírás, mert nem vagyok irigy. :o) Csapjunk is a közepébe.

A szivárvány színű tészta receptje megegyezik a zebratorta receptjével, amit Zsuzska barátnőmnél láttam először.
Hozzávalók:

• 250+50 gramm cukor
• 1 zacskó vaníliás cukor
• 5 tojás
• csipetnyi só
• 125 ml langyos víz
• 250 ml étolaj
• 375 gramm liszt

A fehérjét kemény habbá verem az 50 ramm cukorral. Mindig ezzel kezdem, akkor nem kell elmosni a keverőkanalakat. ;o) A tojások sárgáját a 250 gramm cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem, majd lassan hozzáadagolom az olajat és a vizet. Ezután beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, elkeverem benne, végül nagy, óvatos mozdulatokkal belekeverem a fehérjehabot is. A tésztát hat kis tálba (nagyjából) egyforma adagokra osztom, majd egyesével megszinezem őket ételfestékkel, pirosra, narancssárgára, sárgára, zöldre, kékre és lilára. A színes tésztákat egy 26 cm-s tortaformába -aminek csak az alja van kikenve és kilisztezve-öntögetem egyesével. A lilával kezdem középre, ennek a közepébe a kéket, megint a közepébe a zöldet és így tovább az összes színt. Aki esetleg nem érti mit akarok elmagyarázni, annak ezekből a képekből rögtön világos lesz minden. Ha ez kész már mehet is a sütőbe 180°C-ra úgy 50 percre. Tűpróba! Ha kihűlt a tészta a tetejét egynesre vágom.

Ez a tészta magában is nagyon finom, és mutatós mint így, mint az eredeti kétszínű változata. Ennek ellenére jómagam, hogy kicsit ünneplőbe öltöztessem kigondoltam, hogy keretbe foglalom, ami ebben az esetben a kakaós piskótát és a csokis krémet jelentette.

A kakaós piskóta fejből készült, mert nincs leírva receptem, viszont sokszor sütöttem már, ráadásul ezóttal szemre mértem, mert a mérlegem is megadta magát az utolsó pillanatban.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 3 leveseskanál cukor
• 3leveseskanál liszt
• 1/2 cs. sütőpor
• 6 kanál víz

A tojások fehérjét egy pici cukorral kemény habbá verem. A sárgájákat habosra keverem a cukorral, kanalanként hozzáadom a vizet, majd beleszitálom a sütőporral előzőleg elkevert lisztet, ezt is beledolgozom. Végül a tojások habját nagy mozdulatokkal óvatosan belekeverem. 26 cm tortaformába öntöm, aminek szintén csak az alja van kikenve és kiliszteze, és mehet a 180°C-ra előmelegített sütőbe, 15-20 percig. (Kb. Sajna nem mértem az időt.) Ismét tűpróba.

Megjegyzés 1) Legközelebb talán 4 tojásból csinálom legalább, mert a 3 azért elég vékonyka lett, picit nehezebb volt szépen elvágni. Megjegyzés 2) A piskóta eredeti receptje szerint minden tojáshoz 5 dkg cukor, 5 dkg liszt és 2 kanál víz kell, + a sütőpor. Innen már egyszerű matematika az egész, ha növelni akarjuk az adagot.

A csokis krém pedig így készül:

• 15-20 dkg (por)cukor
• 3 egész tojás
• 1-2 nagy kanál kakaó
• 250 gramm margarin/vaj
  

A tojásokat, a cukorral és a kakaóval gőz fölött (egy lábasba 2-3 ujjnyi vízet teszek, rá egy fém vagy egyéb tűzálló tálat, úgy hogy a tál pontosan befedje a lábas száját, de az alja ne érjen a vízbe) folytonos kevergetés mellett főzöm kb. 10-15(?) percig, mikor az ujjamat belenyomva forrónak érzem általában késznek nyilvánítom. Ahogy melegszik a massza először ritkábbnak tűnik kevergetés közben, majd újra elkezd sűrűsödni, egyneművé válik, akkor kész. Félreteszem, tapasztalatom szerint legjobb egész éjjelre szobahőmérsékleten hagyni, a tál mellé kitenni a margarint is, így reggelre tuti azonos hőmérsékletűek lesznek, és nem csapódik ki a krém. Reggel a margarint habosra keverem, legalább 2 percig, majd hozzáadom a csokit és jól beledolgozom robotgéppel.

Most már csak össze kell állítani a tortát. A kakaós piskótát kettévágom, az egyik lesz a torta alja. Erre megy a csokis krém egyharmada, rá a szines tészta, újra egy kis csokis krém és a tetejére a kakaós piskóta másik fele. A maradék krémmel pedig bevonjuk a torta oldalát és tetejét. Megjegyezném, hogy ez az adag krém csak nagyon szűken elég, kell belőle legalább másfél adag, de ha valaki szereti a krémes sütit/tortát simán belemegy a dupla adag is.

A mi tortánk külsején fehér krém volt (az ostya miatt) amit a Tortaimádó-n találtam, és szintén jó vajas krém alap, többféleképp lehet ízesíteni. Hozzávalók:

• 1 tojás
• 5 dkg liszt
• 2 dkg tej
• 20 dkg margarin
• 20 dgk porcukor

A tojást elkeverem a tejjel és a liszttel és vastagaljú edényben sűrűre főzöm. Félreteszem kihűlni. A margarint habosra keverem legalább 2 percig, majd lassan hozzáadagolom a porcukrot, tovább keverem, végül a kihűlt krémet is hozzáadom. A miénk vaníliás volt, tehát még vaníliás cukor került bele.

A díszítés már mindenki a saját képessége és fantáziája szerint biztosan ügyesen megoldja. :o)

Azt hiszem ezzel meg is vagyunk. Jó étvágyat kívánok!

Maszkabál

Az élménybeszámolóhoz kissé fáradt vagyok -és meg előttünk a szülők bálja- de legalább képekben megmutatom, hogy ma a gyerkek maszkabálján voltunk délután!

Az első már kész, íme a madárijesztő!

Itt meg vajon mi készül?


Ugye már mindenki kitalálta?!


Bizony-bizony a madárijesztő "párja" egy kis katicabogár.



Végül pedig egy csoportkép, ahol Hannus azért sír, mert azt hitte a mellete ülő pici méhilány letörölte a katicákat az arcáról. Sajnos csak később sikerült egy tükör segítségével tisztáznunk, hogy a smink sértetlen. :o)

őszi alkotások(k)

Itt ez a nemszeretem hideg idő, már nem elég a kölyköket egy szál valamiben oviba vinni, pedig de bosszantó tud lenni, amikor azt a sok göncöt -ami még több lesz- magu(n)kra kell szedni amiatt a 20-30 méter séta miatt a házunk ajtajától az ovi bejáratáig. ;o) Viszont a kapun kilépve páratlan látvány fogad bennünket, beérett a főút túloldalán lévő sakura serrulata 'kanzan', avagy japán díszcseresznyék lombozata, ami az élénk sárgától a pirosig minden színárnyalatban pompázik. Addig szemeztem vele, és törtem a fejem mit lehetne a parádés levelekből csinálni, míg (kezdetnek) erre az őszi rózsacsokorra esett a választás. Beálltunk mi is a sorba, a többi blogger, mint Zsuzska barátném és Eli után, itt is elkészül egy prototipus. Ezúttal magamban alkottam, mert a többiek nem értek rá. :o)


Csináltunk viszont mást, őszit, sőt tököset, és ezt már az aprónéppel együtt.


Ez egy nagyon egyszerű, de annál mutatósabb töklámpás, és hatalmas előnye a "húsvér" testvérével szemben, hogy még csak el sem rothad. Sőt, ha lelakkoznánk szerintem még az időjárási viszontagságokat is bírná. :o)

A hozzávalók:
-befőttesüveg tetszőleges méretben
-narancssárga krepp-papír (esetleg vékony csomagolópapír, vagy selyempapír)
-ragasztó - mi csirizt használtunk
-fekete alkoholos filc, vagy fekete papír szem-száj-orr-nak


A többit már mindenki tudja gondolom, de ha mégsem azért ideírom:
annyi az egész, hogy a befőttesüveget egyenletesen be kell ragasztgatni a kis darabokra vágott narancssárga krepp-papírral, majd száradás után megfesteni a lámpás arcát. (v. ráragasztani a fekete papírból kivágott arcrészeket). Ezután mehet bele a mécses és már csak ki kell várni, hogy besötétedjen... :o)



Kellemes alkotást mindekinek!

Az ötlet, ha nem tévedek (mert nem mostanában láttam), kedvenc ötletelős oldalamról, a crafty crow-ról származik.

Még egy kézimunka

Van pár bejegyzés a tarsolyomban, most egy gyors kerül sorra...

Egy sapkáról, mert javában tombol a sapkaszezon. És azért gyors, mert az egész totyak rém egyszerű, semmi különös nincs benne, így nincs is miről hosszan írogatni. Inkább mutatom:



Bence kapta, mert EZT a sapit már ő is utálta meg én is. Amúgy meg nagyjából ugyanaz vonatkozik rá, mint Hanna sapkájára, már ami a leírását illeti. Azt hiszem lassan megpróbálkozhatnék a mintával is eljátszani egy kicsit. :o)

Mára ennyi, de tessék figyelni, hamarosan jövök megint. :o)

csak egy kép

a hidegre való tekintettel: SAPKA

Közérdekű közlemény:
Ezúton tudatom a tisztelt érdeklődőkkel (ha van olyan), hogy a régen pólós blognak nevezett blogot zártam. És nem azért, mert titok, csak mert már ööö, kicsit sok volt a blogom, és egyikbe se írtam túl gyakran, hát összevonom amit össze lehet, és így folytatom amíg még van miről hírt adni. :o) Ez volt a hivatalos rész, és most a lényeg...

Horgoltam a lánynek egy sapit, mert a tavaszit már kinőtte (vagy a sapi nyúlt meg és ezzel elveszítette a hosszát), meg az amolyan jóidőbe való provizorikus darab volt, hát kellett valami komolyabb ebbe a majdnemtélbe.


A felhasznált fonal egy ismeretlen összetételű, enyhén buklé jellegű fonal két színváltozata -ekrü és borvörös- az itthoni készletből. Nagyon vékony fonal, ezért 4 szálat összefogva és 3,5-s horgolótűvel horgolva készült a fejfedő. Első 7 sor csak az ekrü, majd kétsoronként váltva mindig egy szál ekrü helyett egy szál borvöröst használva született az átmenet, az alsó rész pedig maga a vörös fonal. A sapi a lehető legegyszerűbb, csupa egyráhajtásos pálcával horgolva, szabályosan szaporítva míg el nem értem a kellő kerületet, vagyis attól egy picit kisebbet. Az utolsó sor pedig minden hatodik szembe 5 egyráhajtásos pálca az utána következő 3. szembe egy láncszemmel lekötve, így lett az a kis hullán az alján. A virágok mintája innen ered, igaz én talán még soha nem horgoltam pontosan egy adott minta alapján, ebbe is vittem némi egyéniséget, az eltérő színük pedig szintén a két szín különböző arányú kombinációinak köszönhető.

Külön öröm számomra, hogy végre olyat sikerült alkotnom amit a lány is megtűr magán. :o)))

a gazda(g)ságunk

Már régebben be akartam mutatni családunk (3 hete) új tagját, de az a helyzet, hogy nem igazán szereti, ha fényképezik. Jobban mondva nem is azt nem szereti ha fényképezik, csak épp nem ér rá megállni, inkább a gépet vagy a fényképészt kóstolgatja, mert ez mind jobb móka, mint a pózolás. Ezért jobbára csak ilyen képek születnek róla:




De nem adtam föl, és most mégiscsak be tudom vezetni a társaságba teljes pompájában a lappantyúfülű SUKOLA SZOTYOLÁ-t, vagy ahogy a barátai szóllítják: Szotyit. :o)

Hát ő lenne az, Őkutyasága, fajtája szerint (hát nem épp standard, de az meg má' kit zavar) simaszőrű tacskó hölgy:

A képen háttérben a háromcsirkék, Athos, Porthos és Aramis. :oDDD

Úgy érkezett hozzánk, mint derül égből a villámcsapás, és ha hiszünk a sors kezében, vagy a Mindenhatóban, akkor Ő nekünk jött a világra. Mi meg nem bánjuk, sőt...
Jellemét tekintően, rettenetesen kiváncsi, és vidám, játékos. Meg van a saját kis kutyaakarta, amivel a kennelt rövidtávon kizárta az életéből, szerencsére ez még nem járt együtt a házba való beköltözéssel, mindenki örömére lett köztes megoldás. Szenvedélybetegsége is van, egyrészt ugye mint a kiskutyák nagytöbbsége ő is cipőfetisiszta. Bár ez nem a lopásban és rágcsálásban nyilvánul meg (egyelőre), hanem inkább abban, hogy orrát mélyen a frissen levetet lábbelibe fúrva tud a megbékésebben aludni. Fene a gusztusát! :oDDD Ezenkívül pedig besegít a kertgondozásban, és most nem is elsősorban az ására gondolok, hanem hogy mily' lelkesen gyűjtögeti a meztelencsigákat, amelyek azután jóízűen megcsócsál... Fene a gusztusát másodszor is! :o)

És ha már képek, meg állatos képek, és képes állatok...

Mutatom még Sukola "Oroszlánszelídítőleszekcsakazértis" HannaCsuszát, a rettenthetetlent! ( = a macskák rémét - a szerk. megj. :oDDD)

A képen: balra Lukrécia cicahölgy, jobbra Bordó kandúrfi, középen meg a nő-bár ez nyilvánvaló. :o)

Lássa meg a nagyvilág

hogy egy jó géppel milyen jó képet lehet csinálni, egy amúgy is páratlanul csini babalányról...

lázmérés, mondja meg aki tudja!!!

Nem mondom meg mim van tele a betegségekkel...
Azt gondoltam, hogy most, mikor már Bencét nem viszem oviba, ha túltesszük magunkat azon a múlt heti betegségen, már minden szép és jó lesz. Élvezzük majd egymás társaságát itthon, én szabályos időközönként kapok agyérgörcsöt, roppan meg az idegrendszerem, a gyerekek gyilkolják egymást, főleg Bence Hannát (Anyuuuuuuu, el akajja jontanííííííí........), de úgy általában vidámak és jókedvűek leszünk, mert egészségesek vagyunk és szeretjük egymást. Erre föl mi történik? Hétfő reggel Bence egy 38,3 °C lázzal indított, amit délutánra buzgó szorgalommal 39,4 °C növelt. Kedden vittem dokihoz, újabb antibiotikum, lázcsillapítás, immunerősítő és november végén vérvétel vérszegénység megállapítására, és ha továbbra is ennyit betegeskedik immunoalergológia. Mély csalódottságomat és magatehetetlenségemet legyőzve - amiért nem tudom megőrizni egyszem fiacsom egészségét- beletörődtem az állapotba és lelkes ápolásba kezdtem, még az éjszakai hányást is optimistán, ezután már biztos jobb lesz szemlélettel takarítottam föl.
Nesze neked fogd meg jól, tegnap estére Hanna is belázosodott. Vagy nem??? Itt Jön Az Izgalmas Fordulat A Történetben. Az általam használt lázmérő egy Microlife márkájú, gyógyszertári lázmérő, amolyan gyorsanmérő fajta. Melegnek éreztem bubilánykát, hát megmértem a hőjét, mint ekkora babáknak szokás, a rectumban (végbélben). Eredmény: 38,8°C, amiből ha levonunk 0,5-öt, akkor is 38,3 °C. Igenám, de nagyonokos bubinak eszébe jutott, hogy ha már itt ez a spéci lázmérő, meg nem is olyan pici már ez a lányka, miért ne lehetne a hónaljában mérni a lázát? Cselekvésre fel, és ezzel adtam egy pofont magamnak, mert az eredmény: 37,3°C. ??? Most már döntse el aki ezt érti, hogy kell-e csillapítani, vagy nem kell? Hogy én vagyok béna, vagy a lázmérő nem ér egy pipabagót se? Én a kivárás mellett döntöttem, kis idő után újramértem, természetesen most már itt is-ott is, és a különbség ugyan még mindig jóval nagyobb volt a megengedettnél, de mivel az értékek nőni látszottak, a csillapítás mellett döntöttem. Így ment ez egész éjszaka, és bár alvás közben picilányka megletősen sokat nyögdécselt, mikor fölébredt (félóránként!!!) mindig nagyon vidám volt, és eszébe se volt visszaaludni, mert minek, amikor éjszaka játszani is lehet. Fél1 tájban még a papát is meglátgattuk, aki akkor még javában nézte a TV-t.
Ma reggel elvittem dokihoz, aki a következő eljárást javasolta: törletvétel, lázcsillapítás, egyéb gyógyszer adása nem szükséges, és ha rosszabbul lenne vigyem vissza. A hőmérsékletkülönbséget említve neki, hatalmas szemekkel nézett rám, hogy ennek nem szabadna így lennie, egyéb okosat mondani nem tudott.

Ez a helyzet jelenleg, a betegek alszanak, és remélhetőleg teljes erőbedobással gyógyulnak. Én meg??? Próbálom kiokoskodni, hogy csillapítsak, vagy ne...


ui: Azóta eldobtam a sunyiba a digi hőmérőt, és go kartársnő tapasztalata után elindulva elővettem a higanyosat, abból is a gyorshőmérőt (mert az is van nekünk,meg hagyományos), és hónajban mérek, csak a fealadatra és a lány nyugalmára öszpontosítva. És a puttony biza lázas...

bekövetkezett

Hanna újkeletű kedvenc elfoglaltsága, hogy az ékszerteknősünket, Leventét figyeli, molesztálja, "eteti". A teki (kistányér méretűre nőtt az évek során) egy 200 literes akváriumban éli mindennapjait, ami Bence születése óta le van fedve egy aránylag vastag vitrinüveggel, kivéve az egyik széle - kb. 25cm hosszan, ahol a napozója és a lámpája van. Hanna ennél a szabad résznél ácsorog, mikor épp nem a fedő üveget püföli, dobálja be a játékokat, nagyokat kurjongat, és folyamatosan nyúlkál be. A teki meg kíváncsi, folyton éhes, és különben is ragadozó, ha észreveszi Hanna kezét, már mászik is a sziklákra, és nyújtogatja a nyakát... És tegnap végre elérte a piciny ujjat, megharapta bubilánykát. Ugye mindenki a maga kárán tanul, hiába mondogattam nőcimnek, hogy nem jó játék. Most még arra vagyok kíváncsi, meddig tart ki ez a tapasztalat. Mert azóta is odamegy, berakja a kezét, de ha Levi közelít menten kihúzza és elkezd hangosna kiabálni vele...

fő a vidámság

Igen, jár az ovinak is a pirospont, mert a koszon kívül más is ragad a kölökre. Ott tanult meg alakzatot nyírni, itthon hiába mutogattam neki. :o) Igaz még antiszociális a gyerek, meg mindig le van maradva egy taktussal, de hátha belejön. Kati néni szerint a keze lassú, de az esze gyors. Pedig istenemre néha úgy viselkedik, mint az újratelepített számítógép, amiben megvan az operációs rendszer, de a megszokott, naponta használt programoknak fuccs. Pl. nem tudja hogy néz ki az alma. ??? OoO :o) Emígy imádnivaló gazember, és igen róla is akarok írni, sokat, csak az ő fejlődése már nem olyan intenzív, vagy hogy is mondjam. :o) Ő inkább már az a "na mit műveltél ki már megint" kategória. Mert ha olló akad a kezébe menekülj lepedő, pakolópult, ha ceruza, védd magad fal, és így tovább sorolhatnám... És ha már kivégzett valamit, akkor fut, és bújik, és huncutul mosolyog, de úgy, hogy igazán nem is lehet rá haragudni. Lemegy egy sor kiabálás, de inkább csak a miheztartás végett, aztán bulizunk tovább. Amit utálok az a tv és mesemániája, de minél inkább tiltom neki, helyesebben próbálom lebeszélni, annál inkább ragaszkodik hozzá. Pedig sokszor olyan aranyosan eljátszik már, épít, autózik, szerel... Igazi nagyfiú. :o) Legnagyobb buli mostanában mikor az apja nincs otthon (pl. dolgozik) és ő elkezd szomorkodni, erőlteti a szöpögést, mert neki kevés a három család, neki még apuka is kellene, meg sok gyerek. :o) Kíváncsi lennék utánam is "sírdogálna"-e így. :o) Újabban érdeklik a számok, de már nem csak úgy egykettőháromnégy, hanem ha számot hall, mindig nézi az ujjait, és kérdezget: "Ez mennyi? Ennyi?" Nem szeret kimozdulni a lakásból, ezért is drukkolok magunknak, hogy tavaszra sikerüljön a költözés, ő inkább olyan falusi gyerek, aki az udvaron szeret szöszmötölni, nem a panel előtt aszfaltbetyárkodni. Ő az aki mellett este ott kell ülni, míg elalszik, aki fél a kutyáktól (erről tesóm labradorja tehet...), aki tudja, hogy sírással sok mindent elér (csak nem nálam), és csak vasárnap hajlandó húst is enni.
Hannus viszont még nagy ugrásokat tesz a fejlődés útján, nála még lehet csodálkozni, meg örömködni, hogy "jééé, meg hurrá, már ezt is tudja!". A minap pl. megtanította az apja bújócskázni. Mire hazahoztam Bencét a kiképzőtáborból (betegeknek kijárástilalom van :o(, ők tehát itthon vártak), azzal fogadtak, hogy: " Hol a Hannus? Bújj el!" Erre a kis vacak fogta a plédet és a fejére húzta, majd leengedte és vigyorgott, mint a 100as körte. Meg persze mi is rajta! Ő olyan öntudatos fajta, és csak akkor produkálja magát, ha kedve tartja. Pápázni nem akar a világért sem, olyankor csak bambán néz rám, hogy mit lóbálom a kezem, bezzeg indián-kiabálni azt nagyszerűen tud. Tehát csak azt tanulja meg, ami neki bejön. :o) Abban biztos vagyok, hogy őt már a kiságyba visszaszoktatni nem fogom tudni. Ezt megerősítendő az alvó lány már egy méteres távolságból megérzi a rácsok kisugárzását ( ha van nekik olyan) és naná, hogy felébred, mielőtt még a feneke matracot érne. De vele ez így megy pici baba kora óta, bár egyesek szerint én csesztem el, ugyanúgy, mint én tehetek arról is, hogy nem marad meg a babakocsiban, mert minek szoktattam kézre. Ha rossz passzban vagyok ezen mondatok elhangzása után ütök, emígy meg mindegy, mindenki azt mond amit akar. Részemről belenyugodtam, hogy Hanna nem egy tipikus "jógyerek", olyan ülj le fiam vigyázok rád típus. Ebből kifolyólag ha lesz is még kistestvére, az nem mostanság lesz. :o) Nem kimondottan anyás, ő olyan mindenkis. Ha velem van egész nap és hazajön az apja, majd el dobja magát örömében. Ha este jönnek haza a mamáék miután reggeltől nem látta őket, addig jön-megy, mászik utánuk, amíg föl nem ömelik. Egyszóval akaratos és mégegyszóval ;o) céltudatos. Azt gondoltam ő majd nagyon hamar elindul, mert motorikailag gyorsan fejlődött, de mostanra a mászást olyan szintre fejlesztette, hogy teljesen kielégíti vele mozgásigényét, tehát tavasz előtt tuti nem kell cipő. :o) Jah! És végre apának is megvan a sikerélménye, rájött hogy tudja elaltatni. Beleülnek a pörgős fotelba és miközben dúdol neki lassan elkezd vele forogoni. Kész ringlispil, de hatásos. Csak letenni nehéz utána, mert ahhoz az esetek 99%-ában cici is kell, mivel az ujjszopásról már leszokott, a cumira meg ("még") nem szokott rá.
Epilógus:
A napokban gondolkodtam azon, miről nem lennék képes lemondani. Sokaknak most az ugrik be, hogy a gyerekeimről. De az én fejemben ez meg se fordult, mint lehetőség. Ugyanis... Annyira természetes, és egyértelmű, hogy őket már a világ összes kincséért nem adnám... Akármilyenek is, ők már az enyémek. :o)

Bukta-Buddha

(Ne) Csak a pocakra figyeljetek! Nem csalás, nem ámítás, amit láttok, az 9650 gramm színtiszta csirkehús!

Tegnap dokinál jártunk. Így megy ez 3 hete, takonykór, szörcsögés, orrszívás, nyávogás, orrfújás, hangszálgyuszi, köhögés-antibigyó, csak nem múló nátha-szirup, takonybuborékok, jajj, mikor lesz már vége... Majd mire végre Bencét kikupáltam, Hanna kezdett el rondán köhögni. Újra doki, kivizsgálás, antibigyó neki is. Állítólag 4 nap múlva jobban kell lennie. És ha már ott jártunk megesett az egy hét múlva esedékes tanácsadás, ami mindössze egy méreckedésből állt, így udtuk meg mi a nagy igazság. ;o) Végkifejlet: Apának be van tiltva a lányka kövérezése, mivelhogy az még 10 kiló sincs, pedig én azt hittem. Az meg nem az én génem, hogy alacsony lett. Bru-ha-ha...

mi-csoda nő!

Tyuhhhéjj, Hanna már 8 hónapos lesz szerdán. Igazi öreglány, kész kis erőszak-utca, de hála a jó égnek most szundít egy picit. Van időm pletykálni róla, csak meg ne sejtse.
Ahhoz képest, hogy Bencét idejekorán sikerült elválasztanom, Hannával átestem a ló másik oldalára. Mostanra kijelenthetem, cicifüggő lett belőle. Nem tudom még, hogy fogom nem mellből történő táplálkozásra nevelni, mert most még próbálkozásaim nagy része kudarcba fullad. Van olyan nap, mikor kizárólagosan csak szopik. De ha sikerül becselezni neki 1-2 kanál "rendes" ételt is, annak is cicizés a vége legtöbbször. Ne adj ég, hogy nagyobb kivágású póló legyen rajtam, vagy előtte öltözzek át... Meg is látszik ez rajta, szerintem üti a 10 kilót lassan, és igen, mindketten tudjuk, hogy kövér(ek vagyunk), de nem szeretjük hallani. Különben is, rajta még minden deka jól néz ki, amit én már nem mondhatok el magamról. No, de ez egy másik téma egy másik blogban.
Visszatérve Hannára, az őt legjobban jellemző szókapcsolat az égő tűz. Fénysebességgel közlekedik négykézláb, a lakáson belül bárhová eljut, ahol nem csukjuk be az ajtót az orra előtt. Ahol meg tud kapaszkodni föláll, de ugyanezt megteszi a szekrénynek támaszkodva is, hogy kipróbálja úgy eléri-e a kulcsot az ajtóban. Állva, oldalazva kezd közlekedni, bár ez nem annyira jellemző. Tudja, ha el akar jutni A pontból B-be, négykézláb gyorsabb, így szépen visszaereszkedik a szőnyegre és spuri. Nagyon ügyesen mászik föl a kb. 30cm magas ágyra, ami apukám nappali rezidenciája a nagyszobában. Még a lefelé közlekedést kellene megtanítanunk neki, vagy beszerezni egy sisakot... Ha valamiért mérges, azt tudja az egész család, de még rajtunk kívül alattunk is, fölöttünk is 3-3 emelet. Ilyen pl. az orrszívás, amivel idestova 3. hete kínozom, nem bírom kivakarni szegénykémet a takonyból. Különben is elég erőszakos fajzat, amire már utaltam, és mostanság sajnos átlagon fölül sokat sír. Azt hiszem már ez a nátha is kikészítette, plusz jön ehhez a fogzás, bár ez utóbbira a legkönnyebb mindent rákenni.
Ami a finom motorikát illeti, kezd ügyesedni apró tárgyak felszedegetésében. Szempillantás alatt szájába tesz bármint, pedig ahol egy kicsi gyerek és két idősödő ember is él a gondos szülőkön kívül, ráadásul egy 100m2-es lakásban, ott mindig akad valami bekapandó a szőnyegen. Így napjaim nagy része a szájában történő kotrással telik, ami ugye szintén eléggé dühíti. Mert mégis mit képzelek én magamról, hogy kibányászom az ő verejtékes munkával megszerzett zsákmányát?
Tanulékony. Cukipofa, ahogy a: Na, hogy csinál a halacska? felszólításra elkezd tátogni. (Van is róla egy videóm, bár apa szerint azon nem látni a cuppogást...) Igaz néha bekeveri a lovacskával, olyankor csattog a nyelvével. Volt már rá példa, hogy a pápá fölszólításra integetni kezdett, de azért a Nobel díjra még ne jelölje senki...A barány-bárány-bucc lényegét is tök gyorsan fölfogta.
Meg kell említenem, hogy zabálnivaló, amikor a szégyenlőst játsza. Ha a karomban van és idegen, szóval nem családtag szól hozzá, mosolyog egyet, majd hozzámbújik kb. két pillanatig, aztán megint ránéz az illetőre, és a jelenet megismétlődik. Ami rossz, hogy még mindig utál kocsizni, babakocsiban csak míg alszik -behelyezés előtt kell elaltatni!- vagy max. egy órát hajlandó eltölteni. (Ebből eredendően van két eladó babakocsim, akit érdekel, jelentkezni lehet nálam!!!) A másik mumusunk pedig az alvás/altatás. Ez se megy, még mindig. Napközben általában cicin sikerül kidönteni, az utóbbi napokban este pedig hordozókendőben. Van aki szerint most cseszem el, mert be kéne rakni a kiságyba (pont ma szedettem le megint a rácsot) és ott kéne hagyni. Mondtam az illetőnek, hogy szerintem ő futna hozzá hamarabb, mert nem bírná a bömbölést... De kipróbálni nem fogjuk, inkább cipelem a seggét, amíg jobb ötletem nem támad, nem kérek pandlizsánlila gyereket, dudorodó erekkel a halántékán, meg amúgy is időmből(ehh)/erőmből kitelik, hisz ezért vagyok az anyja. Vagymiaszösz...
Bármit szeretne, kiköveteli. Így az esti fürdést is. Este hattól már "holt fáradt", sír, csak a fürdőszoba közelében derül jobb kedvre. Pancsi után meg mintha KVban fürösztöttem volna, és bőrén keresztül fölszívódna, újra kivirul, szinte lehetetlen lecsapni. Vonul a papához, a konyhába, az ágyban ugrál, megy a kislámpához, csak aludni ne kelljen. Ez az egyetlen napszak, amikor még a csupasz mellem látványa se hozza lázba, arra is csak rötyögve rácsap és megy...
Fürdésről jut még eszembe, új mánia! Csak állva hajlandó tisztálkodni, leülni az ég kékjéért se, és ha mégis ledöntöm, mert pl. meg akarom mosni a haját, arról tud a fél panel...
Jelenleg 4 foggal harap, méghozzá elég erősen. Hosszát -vagyis neki már magassága van- nem tudom, de szélességéhez képest még mindig seggdugó. És tök hosszú a haja. Olyannyira, hogy azt hiszem viszem magammal, amikor megyek fodrászhoz, és megpróbálom megnyíratni, hogy erősödjön neki. Bár sajnálom nagyon, mert már mindenféle friziket lehet neki kreálni, de inkább most, míg a sapi alatt nem föltűnő, mint tavasszal...
Azt hiszem minden lényegesre kitértem, tehát ez Hanna (már majdnem) 8 hónaposan. A fényképhez még annyi, hogy ez a ruci nem a mindennapi otthoni viselete ám! Anyu vette még tavaly a keresztlányomnak karneválra, tartoznak hozzá fehér lepkeszárnyak is. Eszünkbe jutott az öltözet létezése, és hirtelen fölindulásból fölpróbáltuk Hannára. Szerintem nagyon cuki, de alkatából kiindulva azt hiszem mégis katicabogárnak "szerkesztem" majd meg őt az ovis karneválra, bár az még odébb van... ;o)))