én szeretem... :o)
egyelőre mEGuNhatATlanUl...
körbe-körbe
mindig újra
és újra.
szombat óta még jobban, pedig akkor nem is játszották. :o)
Bikini - Szép vagy
én szeretem... :o)
egyelőre mEGuNhatATlanUl...
körbe-körbe
mindig újra
és újra.
szombat óta még jobban, pedig akkor nem is játszották. :o)
Hihetetlen szerencse
A minap anyukámék kertjében ballagtam hártafelé amikor meghallottam, hogy "valaki" kiabál a lábaim előtt. Megálltam, lenéztem és már meg is láttam "ki" volt, egy négylevelű lóhere. :o)
Nem kerestem, nem kértem, ő talált rám. Megörültem, le is szakítottam, hátha tényleg szerencsét hoz.
Arra viszont nem is számítottam, hogy a szerencse ilyen hamar utolér. Akkora szerencsém lett...
...hogy visszafelé a kertből ugyanott találtam még egy négylevelű lóherét. :oDDDDDDDDD
Nem kerestem, nem kértem, ő talált rám. Megörültem, le is szakítottam, hátha tényleg szerencsét hoz.Arra viszont nem is számítottam, hogy a szerencse ilyen hamar utolér. Akkora szerencsém lett...
...hogy visszafelé a kertből ugyanott találtam még egy négylevelű lóherét. :oDDDDDDDDD
Fogatlan
...hogy Ti nem tudjátok milyen egy foghíjas boszorkány harapásnyoma? Megmutatom!
...és el sem tudjátok képzelni milyen lehet a mosolya? Nekem erről is van képem!
Hát, ja.
Ez történt...
Az elhalt tejfogacska kálváriája ezennel (remélhetőleg) véget ért. A lecsorbult, majd elhalt fog megmentésére tett kísérlet sajnos kudarcba fulladt. A tejfog elkezdett szétmálani, és mivel csak idő kérdése lett volna mikor törik le, a fogorvosunk meggyorsította a folyamatot és lefűrészelte. Igen-igen, éppoly brutális volt, mint ahogy hangzik, és bár a lyány szerint csak egy kicsit fáj, az ordítása elég megtévesztő volt. Szerencsére őt egyátalán nem zavarja, talán meg is könnyebbült, sőt egy kicsit büszke is. Az az 5 év, amiután talán éppségben kinő a maradandó fog pedig úgyis elrepül, akár egy szempillantás... :o)
...és el sem tudjátok képzelni milyen lehet a mosolya? Nekem erről is van képem!
Hát, ja.
Ez történt...
Az elhalt tejfogacska kálváriája ezennel (remélhetőleg) véget ért. A lecsorbult, majd elhalt fog megmentésére tett kísérlet sajnos kudarcba fulladt. A tejfog elkezdett szétmálani, és mivel csak idő kérdése lett volna mikor törik le, a fogorvosunk meggyorsította a folyamatot és lefűrészelte. Igen-igen, éppoly brutális volt, mint ahogy hangzik, és bár a lyány szerint csak egy kicsit fáj, az ordítása elég megtévesztő volt. Szerencsére őt egyátalán nem zavarja, talán meg is könnyebbült, sőt egy kicsit büszke is. Az az 5 év, amiután talán éppségben kinő a maradandó fog pedig úgyis elrepül, akár egy szempillantás... :o)
Tettenérés
Tervben volt egy bejegyzés a fűszerkertemről (♥sponzored by Virágmániás as. Timi♥), amit közvetlenül az ajtónk elé telepítettem, mert 1) így logikus, mivel használni is szoktam őket, 2) imádom ezeket a növényeket, szagolni és nézni egyaránt. Lehet ciki, de reménytelen pillanataimban csak kiülök ide az ajtó elé a padra és bámulom a levendula lila virágait, a zsálya szép leveleit, a bazsalikomot nőtt-e már, a kakukkfüvet, egyik nagy kedvencemet, az oregánót, a rozmaringot, a citromfüvet, és ámulok az immár kiirthatatlan mentán. Néha lenyúlok, megérintem egyiket-másikat és illatozom őket. Olyan ez nekem mint egy zen kert, a megnyugvás helye.
Egy nagy gondom van csak. Pontosabban kettő, egy kicsi és egy nagyobb. (Ha számszerint vesszük akkor egész három.) Konkrétan egy darab vakond, ez lenne a kisebb gond, és a két kutya, ez pedig a nagyobb.
Ugyanis a vakond épp az én kakukkfüvem és snidlingem között tör(túr) a felszínre, aránylag rendszeresen, amit mondjuk még lenyelek, mert tényleges kárt nem okozott, legalábbis nem vettem észre, a halmot amit csinál meg szétgereblyézem, és kész.
A két vadász viszont annál nagyobb rombolást visz véghez. :o( A kedves kakukkfüvemre hányják a földet, ráülnek az oregánóra, betemetik a snidlinget és a spenótot, letörik a levendulát, körbeássák az épp növésnek indult bazsalikomot, mert ők MINDENHOL szagnyomot találnak. :o( A szikladarabok (a tudatalatti zen-kert érzet keltésen kívül) is egy az ebek ellen folytatott reménytelen küzdelem jeleiként fekszenek a gyökerek fölött, de mindhiába. Úgy fél órája megint ez a kép fogadott:
A dráma kedvéért mozgóképben is:
Úgyhogy joggal mondom, most épp olyan vagyok mint a kiskertem, feldúlt. Bár ez az érzés majd csillapodik. Ha mégsem, akkor majd ha jöttök hozzánk látogatóba, és a kapuban nem fogad két csaholó eb, ne nézzetek rám kérdőn, mert úgysem árulom el, hogy abban a gödörben fekszenek, amit maguknak ástak... ;o)))
Egy nagy gondom van csak. Pontosabban kettő, egy kicsi és egy nagyobb. (Ha számszerint vesszük akkor egész három.) Konkrétan egy darab vakond, ez lenne a kisebb gond, és a két kutya, ez pedig a nagyobb.
Ugyanis a vakond épp az én kakukkfüvem és snidlingem között tör(túr) a felszínre, aránylag rendszeresen, amit mondjuk még lenyelek, mert tényleges kárt nem okozott, legalábbis nem vettem észre, a halmot amit csinál meg szétgereblyézem, és kész.
A két vadász viszont annál nagyobb rombolást visz véghez. :o( A kedves kakukkfüvemre hányják a földet, ráülnek az oregánóra, betemetik a snidlinget és a spenótot, letörik a levendulát, körbeássák az épp növésnek indult bazsalikomot, mert ők MINDENHOL szagnyomot találnak. :o( A szikladarabok (a tudatalatti zen-kert érzet keltésen kívül) is egy az ebek ellen folytatott reménytelen küzdelem jeleiként fekszenek a gyökerek fölött, de mindhiába. Úgy fél órája megint ez a kép fogadott:
A dráma kedvéért mozgóképben is:Úgyhogy joggal mondom, most épp olyan vagyok mint a kiskertem, feldúlt. Bár ez az érzés majd csillapodik. Ha mégsem, akkor majd ha jöttök hozzánk látogatóba, és a kapuban nem fogad két csaholó eb, ne nézzetek rám kérdőn, mert úgysem árulom el, hogy abban a gödörben fekszenek, amit maguknak ástak... ;o)))
Huncut
Nemrégiben írtam már Hanna fülbevalójáról, pontosabban arról, hogy elvesztettük, és később rejtélyes körülmények között megtaláltuk, meg arról, hogy nagy volt az öröm, mert szívemcsücske-darabról van szó.
De van a világunkban egy kis angyal, vagy egy kis kobold, aki hasonlatos érzelmeket táplál a kis fülbevaló iránt, ugyanis pár napja megint elveszett...
:o(((
Ma meg esti rámolás közben ahogy a padlón ülve szedegettem a kártyákat egyszer csak megcsillant előttem valami. Közelebb mentem, hát a fülbevaló fele volt a padlón előttem, mert mint kiderült eltörött, de a kis virág az elejéről még nem került elő.
Úgyhogy üzenem a kis koboldnak, vagy a kis angyalnak, légyszi-légyszi hozza vissza, megjavíttatom és még pár évig hordhatná a lány, ha pedig kinövi majd (mert ugye babafülbevalóról van szó) ,kötünk valami alkut, akár meg is örökölheti, ha már ennyire ragaszkodik hozzá... ;o)
♥ :o) ♥
De van a világunkban egy kis angyal, vagy egy kis kobold, aki hasonlatos érzelmeket táplál a kis fülbevaló iránt, ugyanis pár napja megint elveszett...
:o(((
Ma meg esti rámolás közben ahogy a padlón ülve szedegettem a kártyákat egyszer csak megcsillant előttem valami. Közelebb mentem, hát a fülbevaló fele volt a padlón előttem, mert mint kiderült eltörött, de a kis virág az elejéről még nem került elő.
Úgyhogy üzenem a kis koboldnak, vagy a kis angyalnak, légyszi-légyszi hozza vissza, megjavíttatom és még pár évig hordhatná a lány, ha pedig kinövi majd (mert ugye babafülbevalóról van szó) ,kötünk valami alkut, akár meg is örökölheti, ha már ennyire ragaszkodik hozzá... ;o)
♥ :o) ♥
Milyen kis marhaság...
Amikor az ember lánya nem csak azért vesz meg egy gatyát, mert belefér, hanem mert szerelem első látásra, és olyan az egész, hogy a próbafülke felé vezető úton azért rebeg imát, hogy csak jó legyen a mérte meg a szabás (mert csak ez az egy van belőle)...
És igen!
Pedig mekkora marhaság! Mert ez csak külsőség, és olyan lényegtelen apróság, ami eltörpül az élet "valódi" dolgai mellett, mégis mekkora örömöt tud szerezni, mert van valami amiben az ember lánya úgy megy a t9bbi ember színe elé, hogy a külseje megerősíti a bentről kisugárzó énjét... Vagy valami efféle. ;o)
És igen! Ez egy baromi unacsi post, ezennel elnézést kérek mindenkitől, aki eljutott idáig, de akkor is. marhajó ez a gatya! :oDDD
És igen!
Pedig mekkora marhaság! Mert ez csak külsőség, és olyan lényegtelen apróság, ami eltörpül az élet "valódi" dolgai mellett, mégis mekkora örömöt tud szerezni, mert van valami amiben az ember lánya úgy megy a t9bbi ember színe elé, hogy a külseje megerősíti a bentről kisugárzó énjét... Vagy valami efféle. ;o)
És igen! Ez egy baromi unacsi post, ezennel elnézést kérek mindenkitől, aki eljutott idáig, de akkor is. marhajó ez a gatya! :oDDD
cica-híradó
A ma reggeli babaszemlén megállapítást nyert a tény (előzetes internetes tanulmányok alapján), hogy a cicák közül hárman leánykák, és ketten fiúk.
Nevezetesen a nálam befutó színű szürke csíkos, és a két egész-cirmos cica a lányka, és a maradék kettő, a fehér-cirmos színűek a fiúk. Ez utóbbi kettő minden bizonnyal nem csak a bundácskáját örökölte az apukájától... ;o)))
A három napos cicáknak épp három napba telt, míg engem teljesen rabulejtettek. Azt hiszem így érezhet egy apa a kilenc hónap alatt, míg gyermeke születésére vár. Vár, de igazából nem is tudja mire. :oDDD Paff vagyok, és brutálisan aggódom a jövőjüket illetően, miszerint, hogy óvom meg őket a két folytonvadászó ebem elől, és találunk-e majd igazi gondoskodó gazdát nekik... Szóval értitek. :o)
Bónusznak meg tessék egy cuki cica-buksi kép, hogy szebb legyen a napotok. (természetesen nem villantóztam a csukott kis szemébe)
Nevezetesen a nálam befutó színű szürke csíkos, és a két egész-cirmos cica a lányka, és a maradék kettő, a fehér-cirmos színűek a fiúk. Ez utóbbi kettő minden bizonnyal nem csak a bundácskáját örökölte az apukájától... ;o)))
A három napos cicáknak épp három napba telt, míg engem teljesen rabulejtettek. Azt hiszem így érezhet egy apa a kilenc hónap alatt, míg gyermeke születésére vár. Vár, de igazából nem is tudja mire. :oDDD Paff vagyok, és brutálisan aggódom a jövőjüket illetően, miszerint, hogy óvom meg őket a két folytonvadászó ebem elől, és találunk-e majd igazi gondoskodó gazdát nekik... Szóval értitek. :o)
Bónusznak meg tessék egy cuki cica-buksi kép, hogy szebb legyen a napotok. (természetesen nem villantóztam a csukott kis szemébe)
macska-bumm
Hát izé, kicsit melléfogtam. Én csak június elejére vártam a macskababákat, de mentségemre szolgájon nem voltam jelen az aktusnál, mivel a mi Lukréciánk kinti cica. Tegnap viszont megérkeztek, méghozzá öten...
Uff...
Nem vagyok macskaszínszakértő, aki jobban belelát javítson majd ki, de az én meglátásom szerint ketten vannak fehér-cirmos szinűek, ketten egész cirmos, (vagy tigriscsíkos, de faluhelyen elfogadott a vadmacskaszínű megnevezés is), ők olyanok mint az anyjuk, csak perpill úgy tűnik élesebb kontrasztokkal, és egy hamuszürke-csíkos.
Legalább hárman, de inkább négyen közülük szerető gazdát keresnek, bár gondolom nem a blogolvasóim közül kerülnek majd ki, de hátha. :o) Ingyen, ajándékba lesznek elvihetők, max. annyit kérek, hogy ha kinti cicák lesznek a leendő gazda vállalja az ivartalanítást. Igen, igen, bagoly mondja, de nekem most rettentő bűntudatom van, hogy ennyi macskát hoztunk erre az amúgy is gazdátlan macskákkal teli világra, úgyhogy Lukréciánk is ellátogat nemsokára az orvoshoz, mert jobb későn, mint soha...
Nos, macskahírekből mára ennyi, de lesz még folytatás. :o)
Uff...
Nem vagyok macskaszínszakértő, aki jobban belelát javítson majd ki, de az én meglátásom szerint ketten vannak fehér-cirmos szinűek, ketten egész cirmos, (vagy tigriscsíkos, de faluhelyen elfogadott a vadmacskaszínű megnevezés is), ők olyanok mint az anyjuk, csak perpill úgy tűnik élesebb kontrasztokkal, és egy hamuszürke-csíkos.
Legalább hárman, de inkább négyen közülük szerető gazdát keresnek, bár gondolom nem a blogolvasóim közül kerülnek majd ki, de hátha. :o) Ingyen, ajándékba lesznek elvihetők, max. annyit kérek, hogy ha kinti cicák lesznek a leendő gazda vállalja az ivartalanítást. Igen, igen, bagoly mondja, de nekem most rettentő bűntudatom van, hogy ennyi macskát hoztunk erre az amúgy is gazdátlan macskákkal teli világra, úgyhogy Lukréciánk is ellátogat nemsokára az orvoshoz, mert jobb későn, mint soha...
Nos, macskahírekből mára ennyi, de lesz még folytatás. :o)
Kirándultunk.
Azzal indult az egész, hogy elkapott a mehetnék. És ami ettől is fontosabb, hogy most az egyszer valahogy sikerült elkerülnöm, hogy elfolytsam magamban.
Eredeti uticélom helyett a 'B' terv lépett életbe, a Bencének még tavaly nyáron beígért Bajmóci vár és állatkert.
A férjemmel tett egyezség alapján a gyerekeknek nem szóltunk indulásig, rosszidő esetén ne legyen dráma, mert nem hiányzik. A menetrend úgy nézett ki, hogy szombat reggel ha szép időre ébredünk autóba ülünk és útrakelünk.
Naná, hogy be volt borulva reggel. De mint feljebb említettem, most az egyszer tudatosan elfolytottam a dillemázó énemet, és csak működtem ösztönösen, és aggodalmaskodás nélkül, így azzal a felkiáltással, hogy a várnak van teteje, ott sehogy nem ázhatunk meg, útnak indultunk.
Volt bennem egy kis félsz, mert autóval eddig legmeszebb a kb. 40 km-re lévő Komáromban voltam, ott is úgy, hogy már eleve ismertem az utat, de... és csak ismételni tudom magam, nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz ha... Másrészt bíztam a navigátoromban, aki a férjem volt. Ezzel a lépéssel viszont melléfogtam, de csak egy kicsit. Nincs autótérképünk, de gondoltam majd a neten utánanéz (ő is) merre kell mennünk és nem lesz gond. Reggel kutyafuttában nyomtattam egy google térképet, és elindultunk, de mint kiderült már nagyjából 40 km után el is tévedtünk. További 25 km után ráébredtünk rendes(ebb) térkép nélkül nem fog ez menni, hát az első útbaeső benzinkútnál vettünk egyet, így cirka 40 km-es kerülő után visszaáltunk a helyes irányba. Majd pedig kb 2órás autóút, és csomó megálló (két gyerekkkel utaztunk ;o)) után megérkeztünk. :o))) Ha simán ment volna nem is lenne ilyen érdekes. :oD
A várhoz felérve rögtön egy sólymászba botlottunk, aki szívélyesen invitált minket az aznapi egyetlen bemutatóra, hát uccu neki, nézzük meg. A program nagyjából 30 perces volt, és ugyanannyiba került mint az állatkerti belépő, de élveztük, a fejünk fölött pár centivel elsuhanó ragadozómadarak látványa és az élmény nem mindennapos. :o)
Ezután gyors szavazással eldöntöttük, hogy az állatkertben kezdünk, a várat hagyjuk utoljára, így belevágtunk. A legtöbb érdekesebb állatt épp a délutáni sziesztáját töltötte és a látogatóktól nem zavartatva békésen szunyókált, csak az orangutánbébi ugrált a hálóhintában. :o) A stratégiailag tökéletesen elhelyezett játszótéren megpihentünk egy kicsit, meg elköltöttünk egy kis aprópénzt...
...majd továbbindultunk az elefántok felé, ahol szerencsénk volt, épp bemutató tartott az gondozó. Kicsit cirkusz-feelingje volt a dolognak, de úgy tűnt az elefántok nem bánták, ha eltűnt a gondozó keresték hol van és mit hoz. Hannus is csak azt sajnálta, hogy ő nem pattanhatott az ormányosok hátára. :o)
Innen már csak egy meredek kaptatót kell megmászni, és láthat a látogató különféle patásokat, és az emu mellett békésen üldögélő macskát, a járdán átfutó mókust, sőt akár a kerítésoszlopban fészkelő kékcinkét is. Majd a hegyről lemenetben elértük az gyerek-zoo-t, avagy játszóteret és állatsimogatót, ahol meglepően nagy volt a tisztaság, érts mintha valaki folyamatosan söprögetné a minibirkák, csüngőhasú vietnamimalacok és kiskecskék által potyogtatott bogyókat, sehol egy szem nem volt. Azt sajnáltam, hogy itt már erősen fogyott a fennmaradó időnk, kicsit meg kellett sürgetni az aprónépet, hogy induljunk már.
A várba így sem jutottunk be, csak kívülről jártuk körbe, de legalább felfedeztük a pottyantót. :oD
Mindent összevetve szuper kis napunk volt. Az állatkert (bár helyenként kétes érzéseket keltett bennem, és nem csak ez, hanem az állatkertek úgy általában, mert most is elgondolkodtam, hogy vajon az a kis odu ahol pl. a nagymacskák laknak elegendő élettér-e nekik), mégis hangulatosabb mint pl. a pozsonyi. Aki választhat inkább Bajmóc felé induljon. Ami meg a várat illeti, egyrészt mi is megtanultuk ezáltal, hogy érdemes egy ilyen nap miatt időben kelni és korábban indulni, másrészt elmegyünk még majd egyszer és akkor ott kezdünk. :o)
Eredeti uticélom helyett a 'B' terv lépett életbe, a Bencének még tavaly nyáron beígért Bajmóci vár és állatkert.
A férjemmel tett egyezség alapján a gyerekeknek nem szóltunk indulásig, rosszidő esetén ne legyen dráma, mert nem hiányzik. A menetrend úgy nézett ki, hogy szombat reggel ha szép időre ébredünk autóba ülünk és útrakelünk.
Naná, hogy be volt borulva reggel. De mint feljebb említettem, most az egyszer tudatosan elfolytottam a dillemázó énemet, és csak működtem ösztönösen, és aggodalmaskodás nélkül, így azzal a felkiáltással, hogy a várnak van teteje, ott sehogy nem ázhatunk meg, útnak indultunk.
Volt bennem egy kis félsz, mert autóval eddig legmeszebb a kb. 40 km-re lévő Komáromban voltam, ott is úgy, hogy már eleve ismertem az utat, de... és csak ismételni tudom magam, nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz ha... Másrészt bíztam a navigátoromban, aki a férjem volt. Ezzel a lépéssel viszont melléfogtam, de csak egy kicsit. Nincs autótérképünk, de gondoltam majd a neten utánanéz (ő is) merre kell mennünk és nem lesz gond. Reggel kutyafuttában nyomtattam egy google térképet, és elindultunk, de mint kiderült már nagyjából 40 km után el is tévedtünk. További 25 km után ráébredtünk rendes(ebb) térkép nélkül nem fog ez menni, hát az első útbaeső benzinkútnál vettünk egyet, így cirka 40 km-es kerülő után visszaáltunk a helyes irányba. Majd pedig kb 2órás autóút, és csomó megálló (két gyerekkkel utaztunk ;o)) után megérkeztünk. :o))) Ha simán ment volna nem is lenne ilyen érdekes. :oD
A várhoz felérve rögtön egy sólymászba botlottunk, aki szívélyesen invitált minket az aznapi egyetlen bemutatóra, hát uccu neki, nézzük meg. A program nagyjából 30 perces volt, és ugyanannyiba került mint az állatkerti belépő, de élveztük, a fejünk fölött pár centivel elsuhanó ragadozómadarak látványa és az élmény nem mindennapos. :o)
Ezután gyors szavazással eldöntöttük, hogy az állatkertben kezdünk, a várat hagyjuk utoljára, így belevágtunk. A legtöbb érdekesebb állatt épp a délutáni sziesztáját töltötte és a látogatóktól nem zavartatva békésen szunyókált, csak az orangutánbébi ugrált a hálóhintában. :o) A stratégiailag tökéletesen elhelyezett játszótéren megpihentünk egy kicsit, meg elköltöttünk egy kis aprópénzt...
...majd továbbindultunk az elefántok felé, ahol szerencsénk volt, épp bemutató tartott az gondozó. Kicsit cirkusz-feelingje volt a dolognak, de úgy tűnt az elefántok nem bánták, ha eltűnt a gondozó keresték hol van és mit hoz. Hannus is csak azt sajnálta, hogy ő nem pattanhatott az ormányosok hátára. :o)
Innen már csak egy meredek kaptatót kell megmászni, és láthat a látogató különféle patásokat, és az emu mellett békésen üldögélő macskát, a járdán átfutó mókust, sőt akár a kerítésoszlopban fészkelő kékcinkét is. Majd a hegyről lemenetben elértük az gyerek-zoo-t, avagy játszóteret és állatsimogatót, ahol meglepően nagy volt a tisztaság, érts mintha valaki folyamatosan söprögetné a minibirkák, csüngőhasú vietnamimalacok és kiskecskék által potyogtatott bogyókat, sehol egy szem nem volt. Azt sajnáltam, hogy itt már erősen fogyott a fennmaradó időnk, kicsit meg kellett sürgetni az aprónépet, hogy induljunk már.
A várba így sem jutottunk be, csak kívülről jártuk körbe, de legalább felfedeztük a pottyantót. :oD
Mindent összevetve szuper kis napunk volt. Az állatkert (bár helyenként kétes érzéseket keltett bennem, és nem csak ez, hanem az állatkertek úgy általában, mert most is elgondolkodtam, hogy vajon az a kis odu ahol pl. a nagymacskák laknak elegendő élettér-e nekik), mégis hangulatosabb mint pl. a pozsonyi. Aki választhat inkább Bajmóc felé induljon. Ami meg a várat illeti, egyrészt mi is megtanultuk ezáltal, hogy érdemes egy ilyen nap miatt időben kelni és korábban indulni, másrészt elmegyünk még majd egyszer és akkor ott kezdünk. :o)
szösszenet - képpel
A tegnapi anyék napi ünnepségen készült kép mellé, még egy kis szösszenettel készültem. :o)
Szituáció: Épp bejöttem a kertből a vacsorához szánt hagymával és retekkel.
Bence: Milyen jó nekünk, nekünk már nem kell bolt.
én: Miért gondolod? A virsli amit épp eszel is boltból van.
Bence: Ja, igen. De nekünk már nem kell hagyma, retek, borsó és eper se. Milyen gazdagok vagyunk!
... és igaza van. :o)
Boci-hidea
Virágüzletben dolgozni szép, sőt annál is szebb, de nem mindig könnyű. Pedig most nem arra gondolok, hogy fárasztó, se nem arra, hogy némelyik vevő még ennél is fárasztóbb, sőt a főnökre sem gondolok, hanem azokra a napokra, amikor új áru érkezik, és az elsők között vehetem szemügyre a legszebb növényeket. Ennek ellenére általában egész jól bírom, hogy ne vegyek meg mindent, mondhatnám a pénztárcám besegít, megelégszem azzal, hogy a boltban körülvesz a szépség. Azért akadnak kivételes napok.
Ilyen volt az a szombat délután, amikor az anyáknapi készülődés tovább benttarott engem is, és volt szerencsém találkozni a boci-hideával, a (számomra) legszebb phalaenopsis-szal amit valaha láttam. :o) Szerelem volt első látásra, talán azért, mert más mint a többiek, elegánsnak tetteti magát, de akkor is egy tehén a többiek között. :oDDD
Két napig győzködtem magam, hogy nem vehetem meg, majd hétfőn mikor tudatosult bennem, hogy ha nem az enyém lesz akkor valaki más veszi majd meg, megtörtem. Így aztán -gondolom már mindenki sejti- tegnap este az ÉN ablakpárkányomra költözött ez a szépség:
Ilyen volt az a szombat délután, amikor az anyáknapi készülődés tovább benttarott engem is, és volt szerencsém találkozni a boci-hideával, a (számomra) legszebb phalaenopsis-szal amit valaha láttam. :o) Szerelem volt első látásra, talán azért, mert más mint a többiek, elegánsnak tetteti magát, de akkor is egy tehén a többiek között. :oDDD
Két napig győzködtem magam, hogy nem vehetem meg, majd hétfőn mikor tudatosult bennem, hogy ha nem az enyém lesz akkor valaki más veszi majd meg, megtörtem. Így aztán -gondolom már mindenki sejti- tegnap este az ÉN ablakpárkányomra költözött ez a szépség:
:o)
Játék-megfejtés
Azoknak ajánlom a bejegyzést, akik még nem vesztették el a reményt, és hébe-korba visszanéznek, hátha közzéteszem végre a JÁTÉK megfejtését.
Igen, scrabble lett. :oD
Az egésznek pedig mindössze annyi a lényege, hogy a régi (sk) scrabble-nkkal ellentétben ebbe ha Hanna belerúg is tudjuk folytatni a játékot, mivel a kis fehér kupakok pontosan illeszkednek a nagy pirosakba, és nem csúsznak el a már kirakott szavak. :oD
Még lesz hozzá egy rendes (horgolt) zsák a betűknek, a piros kupakokba még ki lesznek jelölve kétszeres, háromszoros betű-, és szóérték mezők, és lehet még eszkábálokegy négy betűtartót is. De már nem mertem várni a közzététellel, mert... Mert szemmelláthatóan nem vagyok a helyzet (vö: időbeosztás) ura. :oDDDDDDDD
És akkor most mély levegő, és háromra egyszerre mondjuk, hogy
NA VÉGRE!
Igen, scrabble lett. :oD
Az egésznek pedig mindössze annyi a lényege, hogy a régi (sk) scrabble-nkkal ellentétben ebbe ha Hanna belerúg is tudjuk folytatni a játékot, mivel a kis fehér kupakok pontosan illeszkednek a nagy pirosakba, és nem csúsznak el a már kirakott szavak. :oD
Még lesz hozzá egy rendes (horgolt) zsák a betűknek, a piros kupakokba még ki lesznek jelölve kétszeres, háromszoros betű-, és szóérték mezők, és lehet még eszkábálok
Tavaszi hangulat
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
illusztrációnak pedig tessék(lássék) egy tavaszi kopogtató koszorú.
a kacsafáját
...abban a percben, mikor végre elméje kitisztult, mázsás pallosként csapott le rá tettének súlya, és megszégyenülve, tékozló lányként (vagy fiú?) hazatért.
Vagyis ma reggel apa meglátta a kertkapu tetején ücsörögni, ő Szotyolasága meg persze elijesztette megint. De apánk se volt rest, biciklire pattant és egy utcával arréb megfogta a szökevény madarat. Szóval HEPIEND van!
Igen kérem, mi ilyen mulatságos család vagyunk, egyik nap polysztirollal terítjük be az udvart, másnap meg bicikliről vadászunk kacsára... :oDDDDDDDDDDD
Vagyis ma reggel apa meglátta a kertkapu tetején ücsörögni, ő Szotyolasága meg persze elijesztette megint. De apánk se volt rest, biciklire pattant és egy utcával arréb megfogta a szökevény madarat. Szóval HEPIEND van!Igen kérem, mi ilyen mulatságos család vagyunk, egyik nap polysztirollal terítjük be az udvart, másnap meg bicikliről vadászunk kacsára... :oDDDDDDDDDDD
babzsák
Általában keresem a költségkímélő megoldásokat.
Így volt ez anno a szoptató párnával is. Szerettem volna egyet, viszont az árával nem voltam kibékülve. Szerencsére kiderült könnyen elkészíthető házilag, egyetlen pici zökkenő a tömőanyag beszerzése volt, de ez is megoldódott, méghozzá nem is akárhogy.
Azt hamar kiderítettem, hogy a polysztirol gyöngyhöz építőanyag kereskedésekben lehet legnagyobb szerencsével hozzájutni, pár telefon után találtam is egyet ahol volt raktáron, 5 kilós csomagolásban. Magát beszerzést már a férjemre bíztam, gondoltam nem lehet gond, megegyeztünk, hogy megnézi, és ha jónak találja megveszi. Álmomban sem jutott eszembe, hogy hazaállít ezzel a mennyiséggel:
Ugye az előbb még nem is tűnt olyan soknak az az 5 kiló...
Azt mondanom sem kell, hogy ezzel már édesanyámnál (akinél akkoriban laktunk) is kivertük a biztosítékot, mert nem igen tudtuk hová eldugni ezt a zsákot, nem beszélve arról, hogy ennek a zsák gyöngynek az ára már egy kész szopipárna ára körül mozgott...
Na mindegy. Végül is lett szopipárna, legalább három (ismerősöknek is jutott), egy kevés a gyöngyből eladódott, egy kevés elajándékozódott, elvileg az ára is megtérült, de még így is megmaradt a zsáknak több mint a fele...
Azt már nem tudom, hogy a babzsákokkal a sztirol gyöngy családtaggá válása előtt, vagy után találkoztam először, de egy idő után kezdett biztos lenni, hogy a maradék gyöngy sorsa megpecsételődött.
Igaz a gondolattól a megvalósításig elég sok idő (3 év) telt el , de végül is jobb később, mint soha, és talán jobb is így. Egyrészt mostanában lett egy (örökölt) varrógépem, amit kedvemre használhatok amikor csak jólesik, másrészt a babzsák elég tetemes méretekkel rendelkezik, a kis, amúgy is túlzsúfolt panelszobában, ahol bő fél éve még laktunk nem is fért volna el... A lényeg, hogy ma végre elkészült.
A vánkus formát elsősorban az egyszerűsége miatt választottam, másrészt talán ez a fajta használható a legtöbbféle képpen, mert lehet rajta feküdni, akár egy fészekben összekuporodni, de élére állítva, és az egyik sarkát benyomva fotellá is alakítható. A munka folyamatáról nincs mondandóm, mert messze nem vagyok a varrónők ásza, a cipzárbevarrást pl. közelről senkinek nem engedem megnézni, de végülis összehoztam valahogy.
Viszont így utolsó (előtti-előtti) bekezdésben azt azért megsúgom, hogy nem is én lennék, ha nem bénáztam volna a befejezés előtt közvetlenül egy orbitálisat. Történetesen a tömőanyag betöltésénél... Nagyon jó megérzéssel az egész hadműveletett az udvarra öszpontosítottam, ellenkező esetben azt hiszem még jövő karácsonykor is kerülne elő a sztyrol gyöngyből innen-onnan. Ugyanis egy óvatlan pillanatban a zsák megmaradt tartalmát úgy egészében, tehát sacc/kb a felső képen látható mennyiség közel két harmadát KIENGEDTEM (kiborítottam, kicsurgattam...) a fűre! Mindenkinek sikerült maga elé képzelni a képet? Zsák lóg a meggyfán, a tartalma a fa alatt. Az a gyöngy ami elektromos töltöttségéből adódóan ragad minden műanyagra, de nem műanyagra is, és olyan könnyű, hogy a legkisebb fuvallat is elég hozzá, hogy szanaszét szálljon (ehhez képest ma elég vidáman fújdogált a tavaszi szellő)... Ebből olyan 2,5-3 kilónyi...
Utólag hatalmasat röhögtem magamon, de pár percre azért hatalmába kerített a pánik, ahogy a szél sodorta az apró fehér golyóbisokat, és a ragyogó tavaszi napsütésben hirtelen megint fehér lett a táj. :oDDDDDDDDD
Akit érdekel hogy sikerült végül is megoldani a helyzetet, és elkerülni a (mikrorégiós ökológiai) kataszrófát, annak elárulom, hogy először adtam hálát azért a számomra mindeddig nagyon haszontalannak tűnő gépért, ami a Zuram birtokában van, a LEVÉLPORSZÍVÓért. ;o)
Így volt ez anno a szoptató párnával is. Szerettem volna egyet, viszont az árával nem voltam kibékülve. Szerencsére kiderült könnyen elkészíthető házilag, egyetlen pici zökkenő a tömőanyag beszerzése volt, de ez is megoldódott, méghozzá nem is akárhogy.
Azt hamar kiderítettem, hogy a polysztirol gyöngyhöz építőanyag kereskedésekben lehet legnagyobb szerencsével hozzájutni, pár telefon után találtam is egyet ahol volt raktáron, 5 kilós csomagolásban. Magát beszerzést már a férjemre bíztam, gondoltam nem lehet gond, megegyeztünk, hogy megnézi, és ha jónak találja megveszi. Álmomban sem jutott eszembe, hogy hazaállít ezzel a mennyiséggel:
Ugye az előbb még nem is tűnt olyan soknak az az 5 kiló...Azt mondanom sem kell, hogy ezzel már édesanyámnál (akinél akkoriban laktunk) is kivertük a biztosítékot, mert nem igen tudtuk hová eldugni ezt a zsákot, nem beszélve arról, hogy ennek a zsák gyöngynek az ára már egy kész szopipárna ára körül mozgott...
Na mindegy. Végül is lett szopipárna, legalább három (ismerősöknek is jutott), egy kevés a gyöngyből eladódott, egy kevés elajándékozódott, elvileg az ára is megtérült, de még így is megmaradt a zsáknak több mint a fele...
Azt már nem tudom, hogy a babzsákokkal a sztirol gyöngy családtaggá válása előtt, vagy után találkoztam először, de egy idő után kezdett biztos lenni, hogy a maradék gyöngy sorsa megpecsételődött.
Igaz a gondolattól a megvalósításig elég sok idő (3 év) telt el , de végül is jobb később, mint soha, és talán jobb is így. Egyrészt mostanában lett egy (örökölt) varrógépem, amit kedvemre használhatok amikor csak jólesik, másrészt a babzsák elég tetemes méretekkel rendelkezik, a kis, amúgy is túlzsúfolt panelszobában, ahol bő fél éve még laktunk nem is fért volna el... A lényeg, hogy ma végre elkészült.
A vánkus formát elsősorban az egyszerűsége miatt választottam, másrészt talán ez a fajta használható a legtöbbféle képpen, mert lehet rajta feküdni, akár egy fészekben összekuporodni, de élére állítva, és az egyik sarkát benyomva fotellá is alakítható. A munka folyamatáról nincs mondandóm, mert messze nem vagyok a varrónők ásza, a cipzárbevarrást pl. közelről senkinek nem engedem megnézni, de végülis összehoztam valahogy.
Viszont így utolsó (előtti-előtti) bekezdésben azt azért megsúgom, hogy nem is én lennék, ha nem bénáztam volna a befejezés előtt közvetlenül egy orbitálisat. Történetesen a tömőanyag betöltésénél... Nagyon jó megérzéssel az egész hadműveletett az udvarra öszpontosítottam, ellenkező esetben azt hiszem még jövő karácsonykor is kerülne elő a sztyrol gyöngyből innen-onnan. Ugyanis egy óvatlan pillanatban a zsák megmaradt tartalmát úgy egészében, tehát sacc/kb a felső képen látható mennyiség közel két harmadát KIENGEDTEM (kiborítottam, kicsurgattam...) a fűre! Mindenkinek sikerült maga elé képzelni a képet? Zsák lóg a meggyfán, a tartalma a fa alatt. Az a gyöngy ami elektromos töltöttségéből adódóan ragad minden műanyagra, de nem műanyagra is, és olyan könnyű, hogy a legkisebb fuvallat is elég hozzá, hogy szanaszét szálljon (ehhez képest ma elég vidáman fújdogált a tavaszi szellő)... Ebből olyan 2,5-3 kilónyi...
Utólag hatalmasat röhögtem magamon, de pár percre azért hatalmába kerített a pánik, ahogy a szél sodorta az apró fehér golyóbisokat, és a ragyogó tavaszi napsütésben hirtelen megint fehér lett a táj. :oDDDDDDDDD
Akit érdekel hogy sikerült végül is megoldani a helyzetet, és elkerülni a (mikrorégiós ökológiai) kataszrófát, annak elárulom, hogy először adtam hálát azért a számomra mindeddig nagyon haszontalannak tűnő gépért, ami a Zuram birtokában van, a LEVÉLPORSZÍVÓért. ;o)
aztakutyafáját!!!
Amilyen jó hatással vannak az első visszavonhatatlanul tavaszi napsugarak a krókuszokra (as. sáfrány), a hóvirágokra és egyéb tavaszi virágokra -sajnos nincs kép, pedig érdemes lenne fotózni- épp annyira destruktívak az állattartás szempontjából.
Sajnálattal közlöm, hogy Bordó nevezetű gyönyörőséges kandúr macskánk immáron harmadnapja nem jelentkezett idehaza, még táplálkozás céljából sem. Csak reménykedem, hogy esetében "mindössze" a hormonok tavaszi túltengéséről van szó, és majdan a párzási időszak lecsengésével viszontlátjuk.
A rossz híreknek sajnos ezzel még nincs vége.
A kutya-kennelben eltöltött kétnapos kényszerszállás átveszelése után a mai napon a tollas népség birtokába vehette az ígéret földét -értsd:baromfiudvar- erreföl a hálátlan Dézi (rég. Gizike) a reggel fél 8-as beköltözés után fél órával MÁR disszidált is. De mondhatjuk úgy is, hogy dobbantott, megpattant, lelépett, lekopott, fölszívódott, eltűnt! Méghozzászőrén-szálán tollán-pihéjén.
Róla sajnos semmit nem tudunk, nyomokat maga után nem hagyott. Szotyola őkutyasága -előéletét tekintve- azonnali örizetbe vétele megtörtént, majd a kihallgatás után elmarasztaló bizonyítékok híján további fogvatartása nem volt indokolt, így szabadlábra helyeztünk, a nyomozásba bevontuk. A nap végén a nyomozás eredménytelenül zárult, mindössze találgatásokba bocsátkozhatunk, miszerint Dézi tudatmódosult állapotban a fölöttünk elvonuló vadludakhoz csatlakozott, vagy esetleg a sűrű aljnövényzetben jó partizánra játszik...
A remény még él...
update: Bordó reggel megérkezett farkaséhesen, megevett fél kiló konzervet és újra távozott. Tipikus pasi... :oD
Sajnálattal közlöm, hogy Bordó nevezetű gyönyörőséges kandúr macskánk immáron harmadnapja nem jelentkezett idehaza, még táplálkozás céljából sem. Csak reménykedem, hogy esetében "mindössze" a hormonok tavaszi túltengéséről van szó, és majdan a párzási időszak lecsengésével viszontlátjuk.
A rossz híreknek sajnos ezzel még nincs vége.
A kutya-kennelben eltöltött kétnapos kényszerszállás átveszelése után a mai napon a tollas népség birtokába vehette az ígéret földét -értsd:baromfiudvar- erreföl a hálátlan Dézi (rég. Gizike) a reggel fél 8-as beköltözés után fél órával MÁR disszidált is. De mondhatjuk úgy is, hogy dobbantott, megpattant, lelépett, lekopott, fölszívódott, eltűnt! Méghozzá
Róla sajnos semmit nem tudunk, nyomokat maga után nem hagyott. Szotyola őkutyasága -előéletét tekintve- azonnali örizetbe vétele megtörtént, majd a kihallgatás után elmarasztaló bizonyítékok híján további fogvatartása nem volt indokolt, így szabadlábra helyeztünk, a nyomozásba bevontuk. A nap végén a nyomozás eredménytelenül zárult, mindössze találgatásokba bocsátkozhatunk, miszerint Dézi tudatmódosult állapotban a fölöttünk elvonuló vadludakhoz csatlakozott, vagy esetleg a sűrű aljnövényzetben jó partizánra játszik...A remény még él...
update: Bordó reggel megérkezett farkaséhesen, megevett fél kiló konzervet és újra távozott. Tipikus pasi... :oD
Jövevények
Itt a tavasz! Jupppí!
Amitől ez dupla örömmé válik, hogy piciny családunk két újabb taggal bővül, és ezzel lassan, de biztosan udvarunk NÉPES udvarrá válik, amolyan igazi falusi népes udvarrá. :o)))
Bemutatom két új jövevényünket, baromfiudvarunk első bevándorlóit! Gizella, a remélhető jövendő kacsagenerációk tojóanyját, aki még párját keresi, és Alfonzot, a baromfiudvar legfőbb urát. Jelenleg még szintén szingli, bízunk benne, hogy nem sokáig, hamarosan megérkeznek a hölgyek, hogy levegyék a lábáról. :oDDD (A nevek nem véglegesek, hirtelen ez ugrott be, de amint összeült a családi kupaktanács, és a keresztségben új nevet kapnak a kedveskék jelezni fogom.) :oD
ui: Azoknak akik régebben olvasság a blogot és esetleg emlékeznek Athosra, Porthosra és Aramisra, azoknak jelzem Alfonz nem ők, Ők sajnos nem élték túl a telet. :o(
Amitől ez dupla örömmé válik, hogy piciny családunk két újabb taggal bővül, és ezzel lassan, de biztosan udvarunk NÉPES udvarrá válik, amolyan igazi falusi népes udvarrá. :o)))
Bemutatom két új jövevényünket, baromfiudvarunk első bevándorlóit! Gizella, a remélhető jövendő kacsagenerációk tojóanyját, aki még párját keresi, és Alfonzot, a baromfiudvar legfőbb urát. Jelenleg még szintén szingli, bízunk benne, hogy nem sokáig, hamarosan megérkeznek a hölgyek, hogy levegyék a lábáról. :oDDD (A nevek nem véglegesek, hirtelen ez ugrott be, de amint összeült a családi kupaktanács, és a keresztségben új nevet kapnak a kedveskék jelezni fogom.) :oD
ui: Azoknak akik régebben olvasság a blogot és esetleg emlékeznek Athosra, Porthosra és Aramisra, azoknak jelzem Alfonz nem ők, Ők sajnos nem élték túl a telet. :o(
JA! A találgatós játék egyel lejjebb a MÓKA KEDVÉÉRT még él! :oD
Játék
Akár nyereményjáték is lehetne, de ebben a pillanatban fogalmam sincs mit ajánlhatnék fel a megfejtőnek. Ezért javaslom játszatok velem legalább a móka kedvéért. :o) A nagy kérdés pedig:
Mi készül itt?
üzenőfal
Mikor beköltöztünk sokáig törtem a fejem egy egyszerű, de mutatós, és főleg költségkímélő üzenőlafal-ötleten. Hogy legyen egy hely a konyhában ahová kiteszek pár kedves képet, a gyerekek legfrisebb rajzait, a bevásárlólistát, az aktuális "fizetniválót"... Először mágnestáblát szerettem volna, mert szeretem a hűtőmégneseket, a hűtőnk viszont a spájzban van, de ez nem költségkímélő. Gondolkodtam táblán, táblafestékkel lefestett furnér lemezen, szalagos üzenőfalon, és volt még egy csomó nagyszerű ötletem, amit hozzávaló anyag híján nem tudtam megvalósítani... Végső elkeseredésemben már közel álltam ahoz, hogy vegyek egy hétköznapi parafatáblát, amikor mégis megszállt az ihlet. Épp azon gondolkodtam, hogy szárítókötél szerűre csinálom az üzenőfalamat, valamilyen madzagot kifeszítek valahogyan a falra és arra csipesszel csíptetem a csíptetnivaló. Ugye érzitek, hogy ebben még mindig sok a valahogy?! :o) Ebben a pillanatban mint isteni szikra jött az ötlet, minek ide madzag, facsipesz meg van egy doboznyi. Fogtam a ragasztópisztolyom, és a csipeszeket nemes egyszerűséggel szép sorban felragasztottam egyenesen a falra. :o) Néha kettőt egymás mellé, egyet lefelé, egyet fölfelé. :o) Az ötlet bevállt, és azóta is nagyszerűen szolgál, teljesíti egyszerű, ámde fontos feladatát.
Azóta a látogatóink közül többeknek is megtetszett az ötlet, azért is teszem közzé itt is, hátha akad még aki felhasználná. Ráadásul az ötlet feljleszthető, ezen a vonalon tovább lehet haladni, és az üzenőfalat egyszerűen elegánssá lehet tenni, ha pl. a csipeszek egy keretbe foglalt furnér lemezre (vagy más alapra) kerülnek, amit akár tapétával, színes papírral is lehet dekorálni. :o)
Nektek van üzenőfalatok? Milyen? :o)
Azóta a látogatóink közül többeknek is megtetszett az ötlet, azért is teszem közzé itt is, hátha akad még aki felhasználná. Ráadásul az ötlet feljleszthető, ezen a vonalon tovább lehet haladni, és az üzenőfalat egyszerűen elegánssá lehet tenni, ha pl. a csipeszek egy keretbe foglalt furnér lemezre (vagy más alapra) kerülnek, amit akár tapétával, színes papírral is lehet dekorálni. :o)Nektek van üzenőfalatok? Milyen? :o)
gastro-blogger
Na az nem leszek soha, és jól is van ez így, vannak erre sokkal rátermettebb emberek, akik szereteből és jól csinálják. Kontárra nincs szükség. :o)
Azért próbálkozásom volt, blogtársakkal indítottunk egy "osszunk meg egymással jó recepteket" típusú blogot, de szegény blog intenzív kezelésre szorulna, mondhatni már csak a rendszer tartja életben. Új receptekre szorulna szegény (hallod Timczi? ;o) ), és ahogy elnézem a ruhája (sablonja) is leszakadt...
Az ok, amiért nem vagyok gastro-bloggernek való, hogy én fejből főzök. Ez annyit jelent, hogy a) elolvasom a recept hozzávalóit, és összerakom az ételt ahogy gondlom, b) vannak hozzávalóim, de recept híján magam készítek belőlük valamit. Így született és lett visszatérő a vendég a répás csirke is, csak hogy a legkedveltebbet említsem. :o)
Ezek a mai kalácsok is hasonlóképpen születtek. :o)
És nagyon szerettem volna megmutatni, és még jobban szeretnék leírást is adni hozzá, de kelt tésztát csinálni az anyukámtól tanultam, ő meg sose mért semmit. :oD
Mikor különköltöztünk és első kalácssütősem előtt felhívtam, hogy akkor hogy is kell ezt csinálni, csak annyit mondott, hogy liszt kell bele, olaj, tej, cukor és élesztő. Puff neki. :oD
De valóban ennyi az egész. Egy tálba kiöntök 3/4 zacskó lisztet (ha édes kalácsot csinálok akkor a liszthez is adok még cukrot), egy másik tálban tejet langyosítok egy kiskanálnyi cukorral, és felfuttatok benne egy kocka élesztőt. A tej nem lehet meleg, épp csak langyos, mert lülönben megöli az élesztőgombákat. Ha felfutott az élesztő tejestől a lisztre öntöm, utánaöntök némi olajat (legalább egy deci, vagy több) és elkezdem összekeverni a közepétől a széle felé haladva, körbe-körbe kavarva. Menet közben már látom, hogy kell-e még tej, ha igen öntök hozzá, hogy a végén közepesen kemény (vagy közepesen lágy?) tésztát kapjak, amit jól kidolgozok, fakanállal dagasztok -ahogy anyukámtól láttam. Mama szerint el kell vállnia a tál falától, akkor a jó. Ilyenkorra már a tészta felszíne is sima. Ha kész letakarom egy konyharuhával és meleg helyre teszem. Legjobb ha azember asszony már reggel tudja hogy kalácsot akar sütni, mert akkor hamar bedagasztja a tésztát, és felé sem néz majdnem délig. Szóval hagyjuk kelni a tésztát míg legalább a kétszeresére nem nő. Eltelhet 1-1,5 óra, a jó munkához az élesztőnek is idő kell. :o)
Ha megkelt kiborítom gyúródeszka híján a pultra, elosztom annyi részre ahány féle kalácsot akarok készíteni. A kisebb adag tésztákat egyesével kisodrom fél ujjnyi vastagra, megkenem (én ma a csigát kakaó, cukor és vaj keverékével, a kiflit fokhagyma, sajt, só és vaj keverékével), tetszőleges formára alakítom, olajjal kikent tepsire rakom, és hagyom még kelni egy kicsit. Mikor láthatóan nőtt a tészta betolom a 180-190°C -os sütőbe 15-20 percre.
Már csak kibírni amíg legalább langyosra kihűlik! :o)
Ha valakit komolyan érdekel ígérem a napokban nekiugrok még egyszer és mindent lemérek, lefotózok, hogy pontos receptet tudjak adni képekkel, de azt mondom nem kell félni tőle, sokkal könnyebb, mint tortát sütni. :o)
Azért próbálkozásom volt, blogtársakkal indítottunk egy "osszunk meg egymással jó recepteket" típusú blogot, de szegény blog intenzív kezelésre szorulna, mondhatni már csak a rendszer tartja életben. Új receptekre szorulna szegény (hallod Timczi? ;o) ), és ahogy elnézem a ruhája (sablonja) is leszakadt...
Az ok, amiért nem vagyok gastro-bloggernek való, hogy én fejből főzök. Ez annyit jelent, hogy a) elolvasom a recept hozzávalóit, és összerakom az ételt ahogy gondlom, b) vannak hozzávalóim, de recept híján magam készítek belőlük valamit. Így született és lett visszatérő a vendég a répás csirke is, csak hogy a legkedveltebbet említsem. :o)
Ezek a mai kalácsok is hasonlóképpen születtek. :o)
És nagyon szerettem volna megmutatni, és még jobban szeretnék leírást is adni hozzá, de kelt tésztát csinálni az anyukámtól tanultam, ő meg sose mért semmit. :oD
Mikor különköltöztünk és első kalácssütősem előtt felhívtam, hogy akkor hogy is kell ezt csinálni, csak annyit mondott, hogy liszt kell bele, olaj, tej, cukor és élesztő. Puff neki. :oD
De valóban ennyi az egész. Egy tálba kiöntök 3/4 zacskó lisztet (ha édes kalácsot csinálok akkor a liszthez is adok még cukrot), egy másik tálban tejet langyosítok egy kiskanálnyi cukorral, és felfuttatok benne egy kocka élesztőt. A tej nem lehet meleg, épp csak langyos, mert lülönben megöli az élesztőgombákat. Ha felfutott az élesztő tejestől a lisztre öntöm, utánaöntök némi olajat (legalább egy deci, vagy több) és elkezdem összekeverni a közepétől a széle felé haladva, körbe-körbe kavarva. Menet közben már látom, hogy kell-e még tej, ha igen öntök hozzá, hogy a végén közepesen kemény (vagy közepesen lágy?) tésztát kapjak, amit jól kidolgozok, fakanállal dagasztok -ahogy anyukámtól láttam. Mama szerint el kell vállnia a tál falától, akkor a jó. Ilyenkorra már a tészta felszíne is sima. Ha kész letakarom egy konyharuhával és meleg helyre teszem. Legjobb ha az
Ha megkelt kiborítom gyúródeszka híján a pultra, elosztom annyi részre ahány féle kalácsot akarok készíteni. A kisebb adag tésztákat egyesével kisodrom fél ujjnyi vastagra, megkenem (én ma a csigát kakaó, cukor és vaj keverékével, a kiflit fokhagyma, sajt, só és vaj keverékével), tetszőleges formára alakítom, olajjal kikent tepsire rakom, és hagyom még kelni egy kicsit. Mikor láthatóan nőtt a tészta betolom a 180-190°C -os sütőbe 15-20 percre.
Már csak kibírni amíg legalább langyosra kihűlik! :o)
Ha valakit komolyan érdekel ígérem a napokban nekiugrok még egyszer és mindent lemérek, lefotózok, hogy pontos receptet tudjak adni képekkel, de azt mondom nem kell félni tőle, sokkal könnyebb, mint tortát sütni. :o)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
