hétpöcsét-játék

Elvileg 7 dolgot kellene írnom, amit senki nem tud rólam. Itt sántít egy picit a dolog, mert egyrészt nemnagyon vannak titkaim, vagy legalábbis most egy se jut eszembe, ha meg igen, azt nem itt a széles blogvilágban fogom kitárni, hisz nemhiába titok a titok. De hogy a kedves játékba hívó és többi lelkes olvasóközönség se maradjon kielégítetlen, megpróbálok összeírni 7 dolgot magamról - önvizsgálatot tartok, vagymiaszösz- amit aki ismer valószínűleg már tud, aki meg nem most megtudja.

1.) Nem szeretek egyedül lenni, nem igazán bírom a magányt. Belőlem egy magánzárkával (miután kipihentem magam és ténylegesen leesik bennem, hogy egyedül vagyok) mindent ki lehetne szedni. Bár... Lehet egy lakatlan sziget romantikája egy ideig elvonná a figyelmemet, de nem hiszem, hogy megszoknám. Ebből fakad a netfüggőségem (szükségem van felnőtt emberekre akár virtuálisan is) és szófosásom is (ami időnként ezt a blogot is jellemzi.).

2.) Határozatlan vagyok. Főleg magammal kapcsolatban, és minél jelentéktelenebb dologról kell dönteni, annál többet tudok kínlódni. Ebből adódóan az idővel is harcban állok.

3.) Legnagyobb ellenségem a vasalt ruha, soha nem akar bevándorolni a szekrényben és ha már be is megy, ott a fenéért se marad sorban és rendben. Pedig én úgy szeretem. Sőt, ha belegondolok, én csak a konyhában tudok rendet tartani (ezt Barátnőm, aki ma itt járt nehezen hiszi el, de ált. így van.) :o)))

4.) Mindig jár az agyam, töröm a buksim az élet dolgain és keresem a boldog jövő titkát, csak nem jutok semmire. Lehet nem vagyok túl okos? ;o) Mindenesetre remélem eljön az idő, amikor majd élvezem, hogy kerek a világ.

5.) (Talán) legnagyobb félelmem a gyerekeimhez fűződő kapcsolatommal kapcsolatos.

6.) Hiányzik... Nagyon hiányzik...*

7.) a BÓNUSZ! Mert ez ebben az életben már nem jön össze úgysem, majd egy következőben (amiben -mégha nem is túlbuzgó, de- keresztény ember lévén meg úgyse nagyon hiszek).
Szívesen lennék egy önálló, vidám, csinos, okos, kedvelt, de hétköznapi nő, aki egy házas/nős/családos ember titkos/mocskos szeretője. Férjezett asszonyok! Nem tessék kikaparni a szemem, ez csak elmélet, de nekem tetszik. :o)))))))

A *-gal jelölt, sőt igény szerint bármelyik ponthoz kiegészítés kérhető sötétedés után valahol egy hangulatos kerthelységben, némi szeszes ital kiséretében. ;o)))

Jah! Továbbadom TIMCZInek!

Mégis dobok képet, nem is akármilyet

Tessék-lássék! A házunk... Már amenyit lárni belőle a növényzettől. Rumlit, kiszáradt fákat kéretik levonni, az majd idővel eltűnik. Amúgy meg nem egy kacsalábon forgó palota, de amikor utoljára ott voltunk, és bent a szobában letettem a hátsóm, néztem ahogy a kölykök kölyköznek, hát olyan jó volt. Úgy éreztem otthon vagyok. Csak már laknánk ott, de túl lassan halad a meló...
(megj.: Az utolsó három képen: hátulja, közepe, eleje)

Naszóval, képek nélkül

Az úgy kezdődött hogy egy szép csütörtök délelőtt sipp-supp megfőztem a szilvásgombócot, puccba vágtam apraját és elvonultunk a dokihoz, csak úgy, pofavizitre, meg receptekért. Hogy ne kelljen Nurofen, de azért legyen, Hannának lassan esedékes a D vitamin. Kicsinőnek elpanaszoltuk a segg-problémáit, ugyanis van az, hogy egy ideje lágy a széklete és savanyúan büdös. Konkrét hasmenése nincs, mert max. kétszer tölt a pelenkába, azt is egymás után, de ha hozzávesszük még tünetnek, hogy tépi a pelenkáját és közben azt mondogatja nem jó a segge... Igaz az időben előre haladva annyi azért kiderült, hogy a pelenka nagy valószínűséggel csak a meleg miatt zavarja, mert nélküle egész jól elvan, de azért... Szóval furcsálottam a dolgot, sőt hogy jobbat mondjak már afféle igazi paramami módjára minden komoly betegségre gyanakodtam, gondoltam jobb, ha megtudjuk a tutit. Jah! Meg kértünk Bencének is papírt szemészetre, mert vagy gyengén lát, vagy nagyon szeleburdi és szórakozott, hozzá örökölte az én semmilyen arcmemóriámat, de ezt is vizsgálják ki. Ezek voltak. Közben meg tervezgettem a hétvégét, mert Gútán (aki nem tudja hol van és mi az, vessen magára) vásár volt, ami nevezetes esemény a magamfajtának, és hatványozta még az is, hogy az ott megrendezett kézilabda bajnokságon idén az unokahugom is játszott, péntek estére pedig különleges természeti jelenséget jeleztek előre, mégpedig egy elefántcsorda felbukkanását a városban. (A gyengébbek kedvéért: Karthago) Osztottam szoroztam, már azon agyaltam Hanna a hátamon hordozókendőben vajon kibírná-e a koncertet, mikor végre édsanyám megkegyelmezett és azt mondta majd lesz valahogy, menjek. Péntek reggel hát elindultunk. Kicsit ugyan döcögősen, mert a ház előtt Hannusnak olyan hasgörcse lett, hogy csak sírt és nem tudott fölegyenesedni, kétséges volt hát nem a rendelő felé indulunk-e. De aztán jobban lett, úgyhogy megcéloztuk Perbetét, ahol apánk fölpakolta a szerszémait, onann irány Kamocsa. Itt kiraktuk apánkat, fölvettük helyette mamát, és elindultunk fő uticélunk felé Gútára. Egész délután drukkoltunk a kézilabdásoknak, kürtös kalácsot ettünk, és mászkáltunk a forgatagban, mígnem elkezdett esteledni, akkor hazaszállítmányoztam apró turistáimat, csutakolás után átadtam a mamának, és mi az ősök indultunk vissza dübörögni. Szombaton megintcsak drukkolás, meg kürtöskalács, aztán következő izgalmas esemény már csak vasárnapról dereng. Aznap délutánra hőemelkedése volt a lánylénynek, ami estére lázba ment át - kellett nekünk a Nurofen, falra festett ördög. Hajnalban már 39 volt kicsinő hője, így hétfőn reggel első utunk a dokihoz vezetett. Kapott antibigyót, meg szedjen probiotikumot a hasgondjaira, csilapítsuk a lázat, vettek végbéltörletet, ha valami jöjjünk vissza. Így is tettünk, bár a lázcsillapítás azért nem volt sétagalopp, mert volt napszak, mikor a láza 40 fokig csúszott, és hiába kétféle lázcsillapító, meg hűtőfürdő, csak nagy nehezen sikerült picit lejjebb vinni. Már két napja nem evett Hanna semmit, áldom az eget, hogy van még tejem, mert regngeteget szopott és sok-sok folyadékot megivott. De a gyomra estére így is kikészült, először az antibigyót hányta rám, éjjel meg a lázcsillapítót. Kedd délután már azért sejteni lehetett hogy megmarad, kevesebb lázcsillapító is hatott, éjjel aztán úgy múlt el a láza, ahogy jött. Kedden közben megjártam Bencével a szemorvost is, kiderült, hogy a látása tökéletes, hát papírunk van a szeleburdiságáról. :o)))
Szerdán már úja nyakunkba vettük a nagyvilágot, elmentünk vagy 15 km-t autóval, hogy ne a panelban főjjünk és tartsuk az utókezelést, hanem a kertben. Ma meglett a törlet eredménye is, van egy kedves kis bacink, nevezetesen Pseudomonas aeruginosa. Elleálló minden a gyerekorvos által előrírható antibigyóval szemben, de azért megnyugtatott a doki, hogy ne izguljak, ez egy egészséges szervezetre nem veszélyes, csak szedjük a probiot és majd eltűnik. Jóvan, hiszek neki. De mondtam, hogy Hanna szerintem még nincs jól, brutálisan sokat bőg, mindemellett szokatlanul sokat alszik, nem akar enni és ha engem lát csak cicik lebegnek a szeme előtt, ezért megdumáltunk egy vérvételt keddre biztos ami tuti alapon, amiből majd néznek vércukrot (ezt nem tudom miért, lehet mert duckó?), liszt és tejallergiát, meg ilyeneket. Megnyugodtam, csak megmarad ez a gyerek. Aztán a délutánt meg már csak próbáltam túlélni. Legalábbis én személyszerint, ha ez mélyen érintene valakit. A sok bőgés nem tesz jót a fogyinak (nem mintha azt tartanék), mert az idegkimerültségem sok édességet kíván, de tényleg nem könnyű hallgatni a kicsinőt -pedig sajnálom őt- főleg mikor nem tudom eldönteni, hogy most a betegség ordít belőle, vagy a hisztériás erőszakosság, mert ez utóbbiból is van benne 5-6 gyereknyi. Estére aztán kezdtem meggyőződni arról, hogy ez utóbbi lesz, mert ha jövés-menés, foglalkozás, csavargás van, és semmire nem mondom neki hogy NEM, akkor még nevetni is tud. Mikor meg előtörtek a fejemből az emlékképek, amikor picibabaként is annyi sokat sírt, hogy már azt kívántam csak találnának valami betegségét, mert akkor legalább tudnám miért, már kezdtem a vérvétel értelmét is kétségbevonni. Na mindegy, keddig még meggondolom... Meg meglátjuk ki bírja tovább. Az is lehet, hogy összepakolok a szomszédoktól örökölt barbie-s bőröndbe pár cuccot a nemisbabának, és magam adom be a gyámügyre, ki se kelljen jönniük érte, nem kell a szomszédoknak se kihívniuk. Jó poén? :o)))

És ezzel itt a vége fuss el véle! A továbbiakban kívánok magunknak minden jót!

ui: Perec, ugye lesz jobb?

Pánik

Blogolnék, de ma Hannus 40 fokos lázával küzdök, ami csak nagy küzdelmek árán csillapodik, akkor is nagyjából egy órára... Úgyhogy majd máskor.

avvan, hogy...

ELMENTEM KARTHAGO KONCERTRE, majd jövök!!!! Hehehe!

Szösszenet

-Én egy nagyéves ötfiú vagyok!

fordítás: -Én egy ötéves nagyfiú vagyok!
...csak azt tudnám miért öregíti magát már most... :o)))

Az elmaradottak sűrítve - sok képpel

Nemhiába vártam a nyarat egész idő alatt, míg nem volt nyár, zajlik is a javából. Hát most egy (reményeim szerint gyors, mert dolgom lenne) összefoglaló az elmúlt pár napról...

Kezdődött az egész azzal, hogy július 20.-án vettünk egy házat. Csak úgy, mert házat venni jó, és tellett is rá (hehehe-jó duma), hát mé' ne vettük volna meg. Hogy benne lakni mikor valaha fogunk-e, az még a jövő titka, de mi azon vagyunk, és néha hiszek is benne, főleg ha nem megyek oda, hanem csak itthon gondolok rá...

Aztán még ugyanaznap hazaérkeztek barátnőm és a nem kevés gyerkőce mamázni, aminek mindig örülünk, én - mert tényleg jó együtt lenni, meg a kölyök - mert: anyu, jön a Bulcsú?!!!, és tuti Hanna is fog majd, ha már elmondásból is megérti mi a pálya. Egyelőre inkább sodródik velünk, bár lehet még itt bármi. Szóval ennek örömére kedden az egyik itteni játszóteret bitoroltunk, majd három csudálatos napot strandoltunk Kamocsán, a mi falunkban.

Közben én vettem egy bicajt,

Jó kis járgány, igaz a fölszállás meg a leszállás cirkuszi mutatványra hajaz, és csomagolni se kell rá sokat, mert a legfontosabb se fér már rá sehova, de azért nagyon akartam már és szeretjük is mindhárman. Megérte. :o)

mert az kell a ház mellé, és össze is lehetett veszni érte a zurammal, meg Bence egyszer nemtudtuknem-e belefúlt a Vág vizébe, de végül is meglett,

Egyik percben még a vízben játszott, másikban meg az apja azt kérdezgette, látom-e valahol. Hát, írásban nem tudom kifejezni mit éreztem abban a bő 5 percben, mire kiderült a parton ment el látni vélt unokatesók után... Mellesleg a story félig titkos, a gyengeidegzetű nagyszülők csak a finomított változatot hallották!

izgalmak meg kellenek - bár talán ilyenek inkább nem. Akárhogy is, ez egy remek hét volt már eddig is, és a hétvége még csak ezután jött.
Szombaton anyósoméknál bandáztunk. Hazajött a sógor, nevezetesen a kölykek keresztapja Angolhonból nyaralni, és volt egy kis ''Isten hozott itthon-előszülinapi-utónévnapi-mindentegybe-kinek mi passzol" eszemiszom. Beszélgettünk, együtt voltunk

és kaptunk egy rakás mindent, amit ezúton is köszönünk az illetékeseknek. A fölsorolás lejjebb. Este még itthon sütöttem tortát, MERT!!! vasárnap a gazfickóm betöltötte a negyedik évét.

Ide illene egy szülés-élmény beszámoló, de most azt inkább kihagyom. Viszont helyette itt és most:

Az összes kommentelőnek nagyon szépen köszönjük a gratulációt és megemlékezést!

Konkrét babazsúrt nem tartottunk, de azért átjöttek tesómék, a porontyaink másik keresztszülei, meg a lányaik,

és volt egy kis vigalom. Tortával, dinnyével, ajándékkal,

A kép nem teljes. A lovagos könyvért (szuper könyv!) és a szerelhető motorért köszönet a Sukola mamának, az autóért és a sportruháért pusszancs Vendi keresztapunak, a pénzt Szabolcs mama adományozta, a dugós puskát meg mi a szülők és persze a hugi ajándékoztuk. Ehhez tartozik egy szösszenet is, mert ugye én vitem a szobába be a tortát, az apja meg az ajándékot. Később délután meg kérdezi tőlem a kölyök: -Anyu, és a Te ajándékodat nem kapom meg??? Ami pedig nincs a képen: a kék póló párja és három kiautó a keresztszülőktől, és egy SOLO kártya Zsuzsa barátnőméktől.

ahogy illik. Panaszra oka senkinek nem lehetett - remélem.
Ezután volt talán egy-két lazább nap, konkrét program nélkül, amikor inkább csak az új bicajt próbálgattuk, eltekertünk ide-oda,

bár a városból nem jutottunk ki, mert nekem még nincs sisakom... Aztán voltunk megint strandolni a maradék, eddig még nem említett mostoha és nem-mostoha unokatesókkal, kijártunk a kertbe, pofozgattuk a házunk (kösz a mamának is, mert vigyázott a gyerekseregre, de főleg JULINAK, aki nélkül nem tartanánk ott ahol!) - ami egyelőre nem szépít, hanem inkább ront a helyzeten. Aztán egyszeriben, egy ártatlan bicajozás alkalmával megintcsak besűrűsödött a program, ugyanis megláttunk egy plakátot, melyen azt hirdetik, hogy lovagi tornát rendeznek a Szigeten (helyi liget, vagymifene) szombat és vasárnap este... Több se kellett családunk férfi és majdnemférfi-tagjainak, mondani se kell, mennyire bezsongtak. Ehhez jön a mára eső kamocsai falunap, meg a keresztlányaim szülinapja, egy újabb strandolási lehetőség... Ha egyszer valami beindul! Bennem megvan az fölösleges tulajdonság, hogy egy ideig próbálom beosztani az időnket, és úgy megszervezni a programokat, hogy mindenkinek jó legyen, de ezt egyszercsak fel kell adni, és csak hagyni, hagy follyannak az események a maguk útján.
Így lett, hogy ma délelőtt kimentünk a kertbe. Csemetéim kapásból víz után kezdtek szimatolni, hát kitettem az anno erkélyre vásárolt 90 cm átmérőjű kismedencét, ami két gyerek estében már igencsak nevetséges, még akkor is, ha előző nap még a régi kiskádban "űzték az ipart" ketten.

Mikor ezt beláttam, bepattantam az autóba, és vettem egy közel 2 métereset fölfújható medencét, ami már kényelmesen elég volt mind a négy helyszínen tartózkodó gyerkőcnek. Súlyos euróktól szabadultam, de evvan', nekünk ez lett a tengerpart, mindenesetre úgy tűnik nem volt rossz befektetés. Így már délelőtt is ázhatnak a BenceHannák és délután még mindig mehetünk a Vágra. Napközben megdumáltuk apjokkal, hogy a lovagi tornára csak vasárnap mennek a fiaccsal, és bár szerintem el is lehetne hagyni, mert a medence és benne lévő víz már kimosta a kisebb Sukola fejéből ezt a lehetőséget - legalábbis kivülről így látszik - de a nagyobb ragaszkodik hozzá. A keresztlányok köszöntését meg eltoltuk hétfőre, mert ez tűnt logikusnak, és így még egy kis falunapozás is belefért koraeste, amiben volt ugrálóvározás utolsó erőből, Hanna által csúszdán fejjel előre lecsúszás és gulyás-evés is.
Mire pedig eddig jutottam a blogolással kiderült, hogy se rövid, se gyors nem vagyok - bár ezt sejteni lehetett- jócskán elmúlt éjfél, és még jön az utóirat: amiben köszi mindenkinek a Bence pisilési szokásait orvosolandó ötleteket, mi ehhez


folyamodtunk. Kéznél is volt, meg egyelőre úgy tűnik be is vált... :oDDD