Azzal indult az egész, hogy elkapott a mehetnék. És ami ettől is fontosabb, hogy most az egyszer valahogy sikerült elkerülnöm, hogy elfolytsam magamban.
Eredeti uticélom helyett a 'B' terv lépett életbe, a Bencének még tavaly nyáron beígért Bajmóci vár és állatkert.
A férjemmel tett egyezség alapján a gyerekeknek nem szóltunk indulásig, rosszidő esetén ne legyen dráma, mert nem hiányzik. A menetrend úgy nézett ki, hogy szombat reggel ha szép időre ébredünk autóba ülünk és útrakelünk.
Naná, hogy be volt borulva reggel. De mint feljebb említettem, most az egyszer tudatosan elfolytottam a dillemázó énemet, és csak működtem ösztönösen, és aggodalmaskodás nélkül, így azzal a felkiáltással, hogy a várnak van teteje, ott sehogy nem ázhatunk meg, útnak indultunk.
Volt bennem egy kis félsz, mert autóval eddig legmeszebb a kb. 40 km-re lévő Komáromban voltam, ott is úgy, hogy már eleve ismertem az utat, de... és csak ismételni tudom magam, nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz ha... Másrészt bíztam a navigátoromban, aki a férjem volt. Ezzel a lépéssel viszont melléfogtam, de csak egy kicsit. Nincs autótérképünk, de gondoltam majd a neten utánanéz (ő is) merre kell mennünk és nem lesz gond. Reggel kutyafuttában nyomtattam egy google térképet, és elindultunk, de mint kiderült már nagyjából 40 km után el is tévedtünk. További 25 km után ráébredtünk rendes(ebb) térkép nélkül nem fog ez menni, hát az első útbaeső benzinkútnál vettünk egyet, így cirka 40 km-es kerülő után visszaáltunk a helyes irányba. Majd pedig kb 2órás autóút, és csomó megálló (két gyerekkkel utaztunk ;o)) után megérkeztünk. :o))) Ha simán ment volna nem is lenne ilyen érdekes. :oD
A várhoz felérve rögtön egy sólymászba botlottunk, aki szívélyesen invitált minket az aznapi egyetlen bemutatóra, hát uccu neki, nézzük meg. A program nagyjából 30 perces volt, és ugyanannyiba került mint az állatkerti belépő, de élveztük, a fejünk fölött pár centivel elsuhanó ragadozómadarak látványa és az élmény nem mindennapos. :o)
Ezután gyors szavazással eldöntöttük, hogy az állatkertben kezdünk, a várat hagyjuk utoljára, így belevágtunk. A legtöbb érdekesebb állatt épp a délutáni sziesztáját töltötte és a látogatóktól nem zavartatva békésen szunyókált, csak az orangutánbébi ugrált a hálóhintában. :o) A stratégiailag tökéletesen elhelyezett játszótéren megpihentünk egy kicsit, meg elköltöttünk egy kis aprópénzt...
...majd továbbindultunk az elefántok felé, ahol szerencsénk volt, épp bemutató tartott az gondozó. Kicsit cirkusz-feelingje volt a dolognak, de úgy tűnt az elefántok nem bánták, ha eltűnt a gondozó keresték hol van és mit hoz. Hannus is csak azt sajnálta, hogy ő nem pattanhatott az ormányosok hátára. :o)
Innen már csak egy meredek kaptatót kell megmászni, és láthat a látogató különféle patásokat, és az emu mellett békésen üldögélő macskát, a járdán átfutó mókust, sőt akár a kerítésoszlopban fészkelő kékcinkét is. Majd a hegyről lemenetben elértük az gyerek-zoo-t, avagy játszóteret és állatsimogatót, ahol meglepően nagy volt a tisztaság, érts mintha valaki folyamatosan söprögetné a minibirkák, csüngőhasú vietnamimalacok és kiskecskék által potyogtatott bogyókat, sehol egy szem nem volt. Azt sajnáltam, hogy itt már erősen fogyott a fennmaradó időnk, kicsit meg kellett sürgetni az aprónépet, hogy induljunk már.
A várba így sem jutottunk be, csak kívülről jártuk körbe, de legalább felfedeztük a pottyantót. :oD
Mindent összevetve szuper kis napunk volt. Az állatkert (bár helyenként kétes érzéseket keltett bennem, és nem csak ez, hanem az állatkertek úgy általában, mert most is elgondolkodtam, hogy vajon az a kis odu ahol pl. a nagymacskák laknak elegendő élettér-e nekik), mégis hangulatosabb mint pl. a pozsonyi. Aki választhat inkább Bajmóc felé induljon. Ami meg a várat illeti, egyrészt mi is megtanultuk ezáltal, hogy érdemes egy ilyen nap miatt időben kelni és korábban indulni, másrészt elmegyünk még majd egyszer és akkor ott kezdünk. :o)
A dráma kedvéért mozgóképben is:
