-Anya, ideadod azt a kilincset? Azt amelyikEN AZ AJTÓ VAN!
Tavaszi hangulat
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
illusztrációnak pedig tessék(lássék) egy tavaszi kopogtató koszorú.
a kacsafáját
...abban a percben, mikor végre elméje kitisztult, mázsás pallosként csapott le rá tettének súlya, és megszégyenülve, tékozló lányként (vagy fiú?) hazatért.
Vagyis ma reggel apa meglátta a kertkapu tetején ücsörögni, ő Szotyolasága meg persze elijesztette megint. De apánk se volt rest, biciklire pattant és egy utcával arréb megfogta a szökevény madarat. Szóval HEPIEND van!
Igen kérem, mi ilyen mulatságos család vagyunk, egyik nap polysztirollal terítjük be az udvart, másnap meg bicikliről vadászunk kacsára... :oDDDDDDDDDDD
Vagyis ma reggel apa meglátta a kertkapu tetején ücsörögni, ő Szotyolasága meg persze elijesztette megint. De apánk se volt rest, biciklire pattant és egy utcával arréb megfogta a szökevény madarat. Szóval HEPIEND van!Igen kérem, mi ilyen mulatságos család vagyunk, egyik nap polysztirollal terítjük be az udvart, másnap meg bicikliről vadászunk kacsára... :oDDDDDDDDDDD
babzsák
Általában keresem a költségkímélő megoldásokat.
Így volt ez anno a szoptató párnával is. Szerettem volna egyet, viszont az árával nem voltam kibékülve. Szerencsére kiderült könnyen elkészíthető házilag, egyetlen pici zökkenő a tömőanyag beszerzése volt, de ez is megoldódott, méghozzá nem is akárhogy.
Azt hamar kiderítettem, hogy a polysztirol gyöngyhöz építőanyag kereskedésekben lehet legnagyobb szerencsével hozzájutni, pár telefon után találtam is egyet ahol volt raktáron, 5 kilós csomagolásban. Magát beszerzést már a férjemre bíztam, gondoltam nem lehet gond, megegyeztünk, hogy megnézi, és ha jónak találja megveszi. Álmomban sem jutott eszembe, hogy hazaállít ezzel a mennyiséggel:
Ugye az előbb még nem is tűnt olyan soknak az az 5 kiló...
Azt mondanom sem kell, hogy ezzel már édesanyámnál (akinél akkoriban laktunk) is kivertük a biztosítékot, mert nem igen tudtuk hová eldugni ezt a zsákot, nem beszélve arról, hogy ennek a zsák gyöngynek az ára már egy kész szopipárna ára körül mozgott...
Na mindegy. Végül is lett szopipárna, legalább három (ismerősöknek is jutott), egy kevés a gyöngyből eladódott, egy kevés elajándékozódott, elvileg az ára is megtérült, de még így is megmaradt a zsáknak több mint a fele...
Azt már nem tudom, hogy a babzsákokkal a sztirol gyöngy családtaggá válása előtt, vagy után találkoztam először, de egy idő után kezdett biztos lenni, hogy a maradék gyöngy sorsa megpecsételődött.
Igaz a gondolattól a megvalósításig elég sok idő (3 év) telt el , de végül is jobb később, mint soha, és talán jobb is így. Egyrészt mostanában lett egy (örökölt) varrógépem, amit kedvemre használhatok amikor csak jólesik, másrészt a babzsák elég tetemes méretekkel rendelkezik, a kis, amúgy is túlzsúfolt panelszobában, ahol bő fél éve még laktunk nem is fért volna el... A lényeg, hogy ma végre elkészült.
A vánkus formát elsősorban az egyszerűsége miatt választottam, másrészt talán ez a fajta használható a legtöbbféle képpen, mert lehet rajta feküdni, akár egy fészekben összekuporodni, de élére állítva, és az egyik sarkát benyomva fotellá is alakítható. A munka folyamatáról nincs mondandóm, mert messze nem vagyok a varrónők ásza, a cipzárbevarrást pl. közelről senkinek nem engedem megnézni, de végülis összehoztam valahogy.
Viszont így utolsó (előtti-előtti) bekezdésben azt azért megsúgom, hogy nem is én lennék, ha nem bénáztam volna a befejezés előtt közvetlenül egy orbitálisat. Történetesen a tömőanyag betöltésénél... Nagyon jó megérzéssel az egész hadműveletett az udvarra öszpontosítottam, ellenkező esetben azt hiszem még jövő karácsonykor is kerülne elő a sztyrol gyöngyből innen-onnan. Ugyanis egy óvatlan pillanatban a zsák megmaradt tartalmát úgy egészében, tehát sacc/kb a felső képen látható mennyiség közel két harmadát KIENGEDTEM (kiborítottam, kicsurgattam...) a fűre! Mindenkinek sikerült maga elé képzelni a képet? Zsák lóg a meggyfán, a tartalma a fa alatt. Az a gyöngy ami elektromos töltöttségéből adódóan ragad minden műanyagra, de nem műanyagra is, és olyan könnyű, hogy a legkisebb fuvallat is elég hozzá, hogy szanaszét szálljon (ehhez képest ma elég vidáman fújdogált a tavaszi szellő)... Ebből olyan 2,5-3 kilónyi...
Utólag hatalmasat röhögtem magamon, de pár percre azért hatalmába kerített a pánik, ahogy a szél sodorta az apró fehér golyóbisokat, és a ragyogó tavaszi napsütésben hirtelen megint fehér lett a táj. :oDDDDDDDDD
Akit érdekel hogy sikerült végül is megoldani a helyzetet, és elkerülni a (mikrorégiós ökológiai) kataszrófát, annak elárulom, hogy először adtam hálát azért a számomra mindeddig nagyon haszontalannak tűnő gépért, ami a Zuram birtokában van, a LEVÉLPORSZÍVÓért. ;o)
Így volt ez anno a szoptató párnával is. Szerettem volna egyet, viszont az árával nem voltam kibékülve. Szerencsére kiderült könnyen elkészíthető házilag, egyetlen pici zökkenő a tömőanyag beszerzése volt, de ez is megoldódott, méghozzá nem is akárhogy.
Azt hamar kiderítettem, hogy a polysztirol gyöngyhöz építőanyag kereskedésekben lehet legnagyobb szerencsével hozzájutni, pár telefon után találtam is egyet ahol volt raktáron, 5 kilós csomagolásban. Magát beszerzést már a férjemre bíztam, gondoltam nem lehet gond, megegyeztünk, hogy megnézi, és ha jónak találja megveszi. Álmomban sem jutott eszembe, hogy hazaállít ezzel a mennyiséggel:
Ugye az előbb még nem is tűnt olyan soknak az az 5 kiló...Azt mondanom sem kell, hogy ezzel már édesanyámnál (akinél akkoriban laktunk) is kivertük a biztosítékot, mert nem igen tudtuk hová eldugni ezt a zsákot, nem beszélve arról, hogy ennek a zsák gyöngynek az ára már egy kész szopipárna ára körül mozgott...
Na mindegy. Végül is lett szopipárna, legalább három (ismerősöknek is jutott), egy kevés a gyöngyből eladódott, egy kevés elajándékozódott, elvileg az ára is megtérült, de még így is megmaradt a zsáknak több mint a fele...
Azt már nem tudom, hogy a babzsákokkal a sztirol gyöngy családtaggá válása előtt, vagy után találkoztam először, de egy idő után kezdett biztos lenni, hogy a maradék gyöngy sorsa megpecsételődött.
Igaz a gondolattól a megvalósításig elég sok idő (3 év) telt el , de végül is jobb később, mint soha, és talán jobb is így. Egyrészt mostanában lett egy (örökölt) varrógépem, amit kedvemre használhatok amikor csak jólesik, másrészt a babzsák elég tetemes méretekkel rendelkezik, a kis, amúgy is túlzsúfolt panelszobában, ahol bő fél éve még laktunk nem is fért volna el... A lényeg, hogy ma végre elkészült.
A vánkus formát elsősorban az egyszerűsége miatt választottam, másrészt talán ez a fajta használható a legtöbbféle képpen, mert lehet rajta feküdni, akár egy fészekben összekuporodni, de élére állítva, és az egyik sarkát benyomva fotellá is alakítható. A munka folyamatáról nincs mondandóm, mert messze nem vagyok a varrónők ásza, a cipzárbevarrást pl. közelről senkinek nem engedem megnézni, de végülis összehoztam valahogy.
Viszont így utolsó (előtti-előtti) bekezdésben azt azért megsúgom, hogy nem is én lennék, ha nem bénáztam volna a befejezés előtt közvetlenül egy orbitálisat. Történetesen a tömőanyag betöltésénél... Nagyon jó megérzéssel az egész hadműveletett az udvarra öszpontosítottam, ellenkező esetben azt hiszem még jövő karácsonykor is kerülne elő a sztyrol gyöngyből innen-onnan. Ugyanis egy óvatlan pillanatban a zsák megmaradt tartalmát úgy egészében, tehát sacc/kb a felső képen látható mennyiség közel két harmadát KIENGEDTEM (kiborítottam, kicsurgattam...) a fűre! Mindenkinek sikerült maga elé képzelni a képet? Zsák lóg a meggyfán, a tartalma a fa alatt. Az a gyöngy ami elektromos töltöttségéből adódóan ragad minden műanyagra, de nem műanyagra is, és olyan könnyű, hogy a legkisebb fuvallat is elég hozzá, hogy szanaszét szálljon (ehhez képest ma elég vidáman fújdogált a tavaszi szellő)... Ebből olyan 2,5-3 kilónyi...
Utólag hatalmasat röhögtem magamon, de pár percre azért hatalmába kerített a pánik, ahogy a szél sodorta az apró fehér golyóbisokat, és a ragyogó tavaszi napsütésben hirtelen megint fehér lett a táj. :oDDDDDDDDD
Akit érdekel hogy sikerült végül is megoldani a helyzetet, és elkerülni a (mikrorégiós ökológiai) kataszrófát, annak elárulom, hogy először adtam hálát azért a számomra mindeddig nagyon haszontalannak tűnő gépért, ami a Zuram birtokában van, a LEVÉLPORSZÍVÓért. ;o)
aztakutyafáját!!!
Amilyen jó hatással vannak az első visszavonhatatlanul tavaszi napsugarak a krókuszokra (as. sáfrány), a hóvirágokra és egyéb tavaszi virágokra -sajnos nincs kép, pedig érdemes lenne fotózni- épp annyira destruktívak az állattartás szempontjából.
Sajnálattal közlöm, hogy Bordó nevezetű gyönyörőséges kandúr macskánk immáron harmadnapja nem jelentkezett idehaza, még táplálkozás céljából sem. Csak reménykedem, hogy esetében "mindössze" a hormonok tavaszi túltengéséről van szó, és majdan a párzási időszak lecsengésével viszontlátjuk.
A rossz híreknek sajnos ezzel még nincs vége.
A kutya-kennelben eltöltött kétnapos kényszerszállás átveszelése után a mai napon a tollas népség birtokába vehette az ígéret földét -értsd:baromfiudvar- erreföl a hálátlan Dézi (rég. Gizike) a reggel fél 8-as beköltözés után fél órával MÁR disszidált is. De mondhatjuk úgy is, hogy dobbantott, megpattant, lelépett, lekopott, fölszívódott, eltűnt! Méghozzászőrén-szálán tollán-pihéjén.
Róla sajnos semmit nem tudunk, nyomokat maga után nem hagyott. Szotyola őkutyasága -előéletét tekintve- azonnali örizetbe vétele megtörtént, majd a kihallgatás után elmarasztaló bizonyítékok híján további fogvatartása nem volt indokolt, így szabadlábra helyeztünk, a nyomozásba bevontuk. A nap végén a nyomozás eredménytelenül zárult, mindössze találgatásokba bocsátkozhatunk, miszerint Dézi tudatmódosult állapotban a fölöttünk elvonuló vadludakhoz csatlakozott, vagy esetleg a sűrű aljnövényzetben jó partizánra játszik...
A remény még él...
update: Bordó reggel megérkezett farkaséhesen, megevett fél kiló konzervet és újra távozott. Tipikus pasi... :oD
Sajnálattal közlöm, hogy Bordó nevezetű gyönyörőséges kandúr macskánk immáron harmadnapja nem jelentkezett idehaza, még táplálkozás céljából sem. Csak reménykedem, hogy esetében "mindössze" a hormonok tavaszi túltengéséről van szó, és majdan a párzási időszak lecsengésével viszontlátjuk.
A rossz híreknek sajnos ezzel még nincs vége.
A kutya-kennelben eltöltött kétnapos kényszerszállás átveszelése után a mai napon a tollas népség birtokába vehette az ígéret földét -értsd:baromfiudvar- erreföl a hálátlan Dézi (rég. Gizike) a reggel fél 8-as beköltözés után fél órával MÁR disszidált is. De mondhatjuk úgy is, hogy dobbantott, megpattant, lelépett, lekopott, fölszívódott, eltűnt! Méghozzá
Róla sajnos semmit nem tudunk, nyomokat maga után nem hagyott. Szotyola őkutyasága -előéletét tekintve- azonnali örizetbe vétele megtörtént, majd a kihallgatás után elmarasztaló bizonyítékok híján további fogvatartása nem volt indokolt, így szabadlábra helyeztünk, a nyomozásba bevontuk. A nap végén a nyomozás eredménytelenül zárult, mindössze találgatásokba bocsátkozhatunk, miszerint Dézi tudatmódosult állapotban a fölöttünk elvonuló vadludakhoz csatlakozott, vagy esetleg a sűrű aljnövényzetben jó partizánra játszik...A remény még él...
update: Bordó reggel megérkezett farkaséhesen, megevett fél kiló konzervet és újra távozott. Tipikus pasi... :oD
Jövevények
Itt a tavasz! Jupppí!
Amitől ez dupla örömmé válik, hogy piciny családunk két újabb taggal bővül, és ezzel lassan, de biztosan udvarunk NÉPES udvarrá válik, amolyan igazi falusi népes udvarrá. :o)))
Bemutatom két új jövevényünket, baromfiudvarunk első bevándorlóit! Gizella, a remélhető jövendő kacsagenerációk tojóanyját, aki még párját keresi, és Alfonzot, a baromfiudvar legfőbb urát. Jelenleg még szintén szingli, bízunk benne, hogy nem sokáig, hamarosan megérkeznek a hölgyek, hogy levegyék a lábáról. :oDDD (A nevek nem véglegesek, hirtelen ez ugrott be, de amint összeült a családi kupaktanács, és a keresztségben új nevet kapnak a kedveskék jelezni fogom.) :oD
ui: Azoknak akik régebben olvasság a blogot és esetleg emlékeznek Athosra, Porthosra és Aramisra, azoknak jelzem Alfonz nem ők, Ők sajnos nem élték túl a telet. :o(
Amitől ez dupla örömmé válik, hogy piciny családunk két újabb taggal bővül, és ezzel lassan, de biztosan udvarunk NÉPES udvarrá válik, amolyan igazi falusi népes udvarrá. :o)))
Bemutatom két új jövevényünket, baromfiudvarunk első bevándorlóit! Gizella, a remélhető jövendő kacsagenerációk tojóanyját, aki még párját keresi, és Alfonzot, a baromfiudvar legfőbb urát. Jelenleg még szintén szingli, bízunk benne, hogy nem sokáig, hamarosan megérkeznek a hölgyek, hogy levegyék a lábáról. :oDDD (A nevek nem véglegesek, hirtelen ez ugrott be, de amint összeült a családi kupaktanács, és a keresztségben új nevet kapnak a kedveskék jelezni fogom.) :oD
ui: Azoknak akik régebben olvasság a blogot és esetleg emlékeznek Athosra, Porthosra és Aramisra, azoknak jelzem Alfonz nem ők, Ők sajnos nem élték túl a telet. :o(
JA! A találgatós játék egyel lejjebb a MÓKA KEDVÉÉRT még él! :oD
Játék
Akár nyereményjáték is lehetne, de ebben a pillanatban fogalmam sincs mit ajánlhatnék fel a megfejtőnek. Ezért javaslom játszatok velem legalább a móka kedvéért. :o) A nagy kérdés pedig:
Mi készül itt?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
