Oldalbolda

Megvalósult

2014-02-26T11:34:00.001-08:00

Nyár elején tervezgettem, hogy átalakítom az asztalunkat: http://oldalbolda.blogspot.hu/2013/06/ha-vegre-itt-nyar.html

Őszre megvalósult a terv, csak elfelejtettem megosztani a jó hírt :D

Még lenne rajta mit alakítani, de megjött az esős idő és nem tudtam rajta tovább dolgozni, de lesz még nyár!

A legnagyobb gondot a lábak és az asztallap összedolgozása okozott. Sajnos ezt nem is tudtam teljesen egyedül megoldani, igénybe kellett vennem az asztalos rokonunk segítségét.

Székeket is szeretnék újakat, amik jobban passzolnak az új dizájnhoz, de még nem találtam megfelelőket.

Ami nem öl meg, az erősít!

2013-08-03T13:35:00.000-07:00

Az elmúlt két napunk eseményeit azért írom le, nehogy feledésem homályába merüljön. Emlékezni akarok rá és mindig a szemem előtt tartani, hogy ami nem öl meg, az erősít.

Szerdán éjfél körül feküdtem le, este még jógázni voltam, kiegyensúlyozott lettem, jókedvű és kicsattanóan egészségesnek éreztem magamat. Ehhez képest másnap reggel hatkor arra ébredtem, hogy nem bírok nyelni és nagyon fáj a torkom és nem akar semmi működni azon a részen. Valahogy nagy nehezen letuszkoltam egy, majd még egy panadolt, próbáltam reggelit enni, de az már nem jött össze. Reggel nyolcra Boldával a Fül-Orr-Gége klinikán kellett lennünk betegfelvételre. Hatalmas szerencsénk volt, hogy mi lehettünk az elsők, így lényegében nem is kellett várnunk. Ambulancián Péter bácsi megnézte, mehettünk a betegfelvételi irodába, ott még játkok is vannak a sarokban, aláírtam egy halom papírt, amikkel átmentünk a társalgóba, ahol újabb játékok vártak ránk, egy lájtos lázmérés után ismét aláírhattam egy rakás papírt, majd a következő állomás, a labor következett. Ettől egy kicsit tartottam, de igyekeztem aggodalmamat nem kimutatni és felidéztem Boldának kedvenc hallgatós meséjét, a Hófehérkét (Rutkai Éva előadásában,- zseniális):

"Tél volt, kiszakadt a felhõk dunnája, sûrûn hulltak a hópihék a világra. Hulltak kunyhókra, hulltak kastélyokra, bevonták szép fehér takaróval a királyi palota tetejét is. A királyné ott ült csillogó ébenfa keretes ablakában, s öltögetés közben ki-kinézett a hóesésbe. Ahogy így elszórakozott, és nem figyelt eléggé a munkájára, egyszer csak megszúrta a tûvel az ujját, úgyhogy nyomban kiserkedt belõle három vércsepp. A királyné nézte a vércseppeket az ujja hegyén meg künn a kerten a hó fehér leplét, aztán az ablak ébenfa keretét s azt gondolta magában: "Bárcsak ilyen gyermekem volna: fehér, mint a hó, piros, mint a vér, fekete, mint az ében."

No, épp ezt fogjuk odabent játszani, három kövér vércseppet csinálunk. Bolda szeme felcsillant: Lesz bent tű?? Kicsit gyanúsnak tűnt a lelkesedés, de simán ment minden, tartotta az ujjacskáját, érdeklődve figyelte, hogy mi történik a piros vérével. (hiába, no, nőből van, Kómi már rég parádézott volna).

Következő állomás az osztályos orvosi kezelő, ahol még egy alapos vizsgálaton esett át. Annyira kedves volt a doktorbácsi és a nővér is, hogy még arra is szó nélkül hajlandó volt, hogy a fülvizsgálathoz lefeküdjék az asztalra, ami előtte sosem tett meg (önszántából). Lám, mire képes pár gyermeki nyelven mondott szó, pár kedves érintés. Végül az utolsó állomás, a hallásvizsgálat következett, ehhez már nagyon nem volt kedve, de elmeséltem neki, hogy ez a doktornéni egy kacskaringós labirintus végén lakik és izgalmas lesz megtalálni. Az alagsor legutolsó szobájában van ugyanis és valóban szűk, kanyargós folyosókon kell eljutni hozzá. Itt megtudtam, hogy 30 decibeles halláscsökkenést okoz a sok trutyi a dobhártya mögött. Azt eddig is észrevettük, hogy nem hall szegény, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna.

Kómi és Rozga eközben dédiztek a mamával, Kornél pedig derékig érő gazban keresgélte az út menti mezőn a teherautója pótkerekét.

Másnap reggel...

vagy esetleg érdekel valakit a pótkerekes sztori??? A teherautón a pótkerék az alvázhoz van rögzítve egy szerintem nem teljesen jól fejlesztett módon. Kb egy bowden tartja, már amíg tartja, de ezen a fülledt csütörtöki reggelen csütörtököt mondott. Apropó azt tudtátok, hogy ez a szólás miből ered? Régen a puska, ha nem sült el, azt mondta, hogy "Csött", csöttöt mondott, aztán később ezt bővítette a népnyelv csütörtökre. Szóval a pótkerék egy körforgalomban úgy döntött, hogy felnőtt és önálló életet szeretne kezdeni, és elvágtatott a pusztába. Kornél délig kereste, de akkor meglett a kis ebadta. Az őrangyal vigyázott rá, mert ha ez nem egy körforgalomban haladva 20-nál, hanem mondjuk a nyílt pályán 80-nál szakad le, akkor akár emberéletbe is kerülhetett volna. (Valahogy úgy, hogy itt 6:24-nél átmegy a kerék a néni fején.)

Másnap, azaz Bolda műtétjének reggelén a torkom egy merő hólyag volt, az "agyamból" a torkom felé pedig véres, gennyes cafatok szakadtak le időnként. Minden ízületem fájt, alig bírtam mozogni, a nyakamon az összes nyirokcsomó megdagadva, hát szóval állati szarul voltam. Kornél elvitte Boldát műtétre, anyukám átjött. Próbáltam inni, de amikor azt hittem, hogy nyelek, akkor felfelé ment a folyadék lefelé helyett. Összeszedtem magam és egy busszal elvonszoltam a kis testemet a körzeti orvoshoz, aki meglátván a kis tenyészetemet, első körben leküldött laborra, aztán a fülorrgégészetre. Eközben Boldát betolták a műtőbe.

A labor felé haladva megrohamoztam az ingyen vízautomatát, hogy legalább valami folyadék legyen bennem, mielőtt megcsapolnak, hja mert azt nem is mondtam, hogy összesen annyi aprót sikerült itthon összekaparnom, ami két buszjegyre elég. Szerencsére a labor (külön épületszárny, földszintjén) légkondis és tök gyorsan végeztem. Fül- orr- gégészet második emelet a főépületben, na oda már élőhullaként cipeltem fel a testem, lerogytam az első székre és vártam. A papíromra az volt írva: Sürgős. De ez látszólag senkit nem érdekelt, az asszisztens néni be sem vette, azt mondta majd hívja a sorszámomat. Tovább vártam. Közben Boldus túljutott a műtéten, fel is ébredt és belekezdett aznap délutánig tartó fő elfoglaltságába: a hányásba.

Vééééégre hívták a számomat, beléptem, odaadtam a papíromat, lerogytam az ottani székre és vártam, hogy a doktornő végigolvassa. Amikor végzett rámpillantott és kedvesen megkérdezte:

- Nem akar mondani valamit?

- Igazából alig bírok beszélni, szóval ha nem muszáj, akkor nem, de mit kellene mondanom?

Szerencsére tényleg nagyon kedves volt és empatikus, rögtön átlátta, hogy komoly a probléma, de amikor belenézett a tokromba, végső elismeréssel nyilatkozott: Hm, szééép! Mivel szegről-végről ismerősöm a doktornő, nagyon kedvesen emlegetni kezdte a szép gyermekeimet is, no ezen a ponton elbőgtem magam, mert eszembe jutott a szép lánykám, aki élete eddigi legnehezebb napján nélkülem fekszik a fül-orr-gége klinika egyik ágyán. Hát ha már úgyis potyognak a könnyei,- gondolta a doktornő- meg sem fog kottyanni egy endoszkóp, naaaagyon naívan nyitottam a számat neki. Komolyan nem akarom tudni, hogy hogyan jut a cucc az orromból a hangszálaimhoz. Hosszas egyeztetés után receptek garmadával léptem ki, ekkor volt fél 12, árnyékban 36 fok (lett volna, ha lett volna árnyék). Azonnal ki akartam váltani a recepteket, ezért utolsó energiatartalékaimat felhasználva ellépdeltem (ekkor már minden ízületem fájt, derekam, térdeim, csípőm) a Penny Market melletti gyógyszertárba. Annyira kábult voltam már ekkor, hogy nem vettem észre, hogy a patika megszűnt, csak amikor benn álltam már a helyiség közepén és üres volt, akkor vettem észre, hogy eljöttem két létrás festő és három egyéb munkás mellett. Kicsit sem volt ciki kifelé jövet...

Fogalmam sincs, hogy honnan szereztem erőt a hazaútra, a buszmegállóban már guggolni tudtam csak. Végre megjött a busz, felszálltam irtó lassan, mert már csak így ment, és elindulva a busz belsejébe menet megláttam az egyik ülésen gyerekkori barátnőmet, akivel kb 5 éve nem találkoztam már. Szinte látomásnak tűnt, és tkp most, hogy írom, nem is vagyok biztos benne, hogy tényleg ott volt...

Bolda eközben folytatta a hányást.

Én itthon bedőltem az ágyba és kivontam magam a forgalomból.

Anyukám ez idő alatt idejött reggel, utána elvitte Kómit és Rozgát fagyizni a Ledinára, ahol az oviban meglátták Kómi csoporttársait, ezért Kornél ott maradt velük játszani. Anyukám visszatolta Rozgát a Dédihez, majd 11 után visszament Kómiért az oviba, Rozga aludt a babakocsiban, ezért őt ott hagyta a Dédinél addig, majd együtt visszamentek a Dédihez Rozgáért, majd hazajöttek hozzánk. Innen hazament, és hozott nekünk ebédet, aztán eltolta Rozgit a városba babakocsival és kiváltotta a gyógyszereimet, majd visszajöttek hozzánk. Innen Kómival elmentek, hogy elvigyék Lidit sétálni a Dédihez, majd onnan még haza. Szerintem több mint 10 kilómétert gyalogolt 36 fokban.

Bolda délután négykor toppant haza Apával a saját kis lábain, és a kissé még donaldkacsás hangján, altatógázt árasztva magából vigyorogva bekiáltott: hello, megjöttem! Részéről ennyi volt az orrmandula műtét. Semmi se fájt neki, csak egy kicsit a kanül helye, és néha még szólt, hogy "jön a hányás", de már nem jött szerencsére. Olyan stramm kis nő!!! (Visszaemlékezésként: http://oldalbolda.blogspot.hu/search/label/orrmandula%20m%C5%B1t%C3%A9t) Büszke vagyok rá! Hatalmas megkönnyebbülés, hogy a gyerek végre hall! Nyugodtan és csendesen alszik, biztos nem lehetett pihentetően aludnia neki sem abban a hangzavarban, amit csapott alvás címén, most szerintem kezdi kipihenni magát, sokkal jobb fej lett :D

Én még aznap bevettem a két adag antibiotikumot, másnapra már éreztem, hogy megmaradok. A következő napokat is még súlyos elszigetelődésben töltöttük, szájmaszkot használtam továbbra is, nehogy a gyerekeket megfertőzzem.

Ezúton emlékezem meg a penicilin felfedezőjéről, Alexander Flemingről születésnapja alkalmából, ugyanis ő is épp augusztus 6-án született, mint a fiam és épp 100 évvel az én születési évem előtt :)

Nélküle, életemnek ezen a pontján tutira elpatkoltam volna.

Köszönöm!!!

(http://www.npg.org.uk/collections/search/portraitLarge/mw223754/Alexander-Fleming)

Ha végre itt a nyár...

2013-06-05T13:42:00.002-07:00

és meleg az idő, az ember lánya azt hiszi, hogy lesz ideje a kreatív ötletei megvalósítására (három örökmozgó gyerek mellett, akikre a meleg pont olyan hatással van, mint a gázrészecskékre). Kitartóan várom a meleget, mert a festéknek mindenképpen jót tesz, és a következő nagy átalakító projektem az étkezőasztalunk.

Adott egy JOKKMOKK asztal, amihez vettem négy új lábat.

Ez pedig a cél. Az inspirációt a http://www.rusticelementsfurniture.com oldalról kaptam.

Nincs más dolgom, mint bevarázsolni a régi lábak helyére az újakat, lecsiszolni az egészet, lefesteni fehérre és antikolni.
Chhh mi ez nekem!?

Jó lenne, ha foghatnám a motyót, elvonulnék vele ide:

http://magnoliak.hu/hirek/355-butortunning-katavalkicsi-haz-bloggerevel-.html

Szerencse?

2013-05-27T13:16:00.001-07:00

Időről időre találkozom kedves (tényleg kedves) rokonnal, ismerőssel, akik elmondják, hogy micsoda szerencse, hogy ilyen okosak ezek a gyerekek, hogy tudtam/tudom őket ilyen sokáig szoptatni, és még sorolhatnék sok-sok tényezőt az életemből, ami szerintük szerencse. Ilyenkor általában kedvesen mosolyogva csak annyit mondok: oh, igen! Mondom ezt azért, mert igen, én is örülök neki, hogy ilyen okosak, meg hogy ilyen sokat szopiztak stb. De hogy ez mind pusztán szerencse volna!? Oh, nem! Ez munka, lemondás és küzdelem.

Főleg a szopi.

Az elmúlt hat évben 4,5-et szoptattam és a harmadik gyerekem még nagyon messze van a leszokástól. Két napja volt egy születésnapi buli, ahová nagyon szívesen elmentem volna, de mivel a legkisebb, aki 10 hónapos még szopik és ha megébred éjjel, akkor anya kell neki, nem mentem el. Ja, igen, mert éjjel megébred és szopik is. Holott a fogorvosok szerint az éjszakai szopi árt a fogainak, ezért legkésőbb egy éves korig abba kell hagyni az esti, éjjeli szoptatást. Szerencsére, (mert ez is mekkora szerencse már!) neki még egy foga sincs, így lelkiismeretfurdalás nélkül szopizhat éjjelente.

Na meg egyébként is, hogy van ez?! Még nem alussza át az éjszakát? Néznek rám sokszor kerek, lesajnáló szemekkel. Erre általában azt válaszolom, hogy nem, de a mi családunkban ez nem is elvárás.

A kórházból tápszer recepttel küldenek haza szinte kivétel nélkül minden babát. Én kidobtam, mert nem voltam hajlandó elfogadni, hogy kételkednek a szoptatási képességeimben. Elhatároztam, hogy az a gyerek szopizni fog és úgy is lett.

Társadalmi elvárás, hogy az éjjeli szopiról mielőbb le kell szoktatni a gyereket. Nálunk nem az és nem is vagyok hajlandó emiatt kellemetlenül érezni magam. 6 éve nem aludtam át egy éjszakát sem, ahhoz képest egész jól tartom magam, nem igaz?! Bizonyítékként csatolok gy képet :D

Ha szoptatni kezdek valahol diszkréten, de nyilvánosan, akkor az emberek totál megborulnak. Nem tudom jobb szóval elírni a reakcióik együttesét. Főleg, ha már két lábon közlekedő gyerekről van szó. Két évest szoptatni!? Az már boszorkányság!

4 hónapos kortól kezdve kéthetente a védőnő, havonta a gyerekorvos (akit egyébként nagyon szeretünk) kérdezgeti, hogy mit eszik, miért nem eszik és hogy-hogy nem eszik!?!? És elmondják minden alkalommal, hogy higgyem el, hogy az anyatej már nem elég a gyereknek, aki 8 hónapos korára megháromszorozta a születési súlyát. Most akkor nekem hisznek, vagy a szemüknek?

Miért van ez a nagy szoptatás- ellenesség? Vagy nem ellenességről van szó, pusztán tudatlanságról? Inkább hitetlenségnek nevezem.

Higgyetek az anyákban!

Ez nem szerencse kérdése!

Egy poszt Joelnek (madebyjoel.com)

2013-04-05T04:41:00.002-07:00

Instant= gyors, azonnal oldódó, kis energiabefektetéssel elérhető

Ha anya kifogy a kreatív pillanatokból, vagy csak túl fáradt ahhoz, hogy gondolkozzon, jól jön pár instant ötlet.

Joel mindig szolgál pár egyszerű, de bármikor kivitelezhető játékkal.

Ma egy papír házsort készítettünk emberkékkel, helikopter leszállópályával.

Ez utóbbit tovább is fejlesztettük. A Medve sajtos dobozra pont jól rá lehet ragasztani a leszállópályát és a doboz maga pedig kiváló hangárt szolgáltat a két gépnek. Az épület sort Bolda már szépen körbe tudta vágni, a ragasztásokat is ő csinálta.

Húsvéti gyerekbarát DIY

2013-03-21T08:51:00.001-07:00

Szalvéta-, vagy tojástartó WC papír gurigából. Be is lehet festeni, épp arra várok, hogy hazaérkezzenek a kis művészek és megtegyék helyettem. Ha nagyon menő blogger lennék, akkor feltenném a sablont letölthető, nyomtatható formában... Kéritek?

Csócsa a kis kutnyúl

2013-03-20T05:37:00.000-07:00

Pár éve (nem röhögni) nagy lelkesedéssel belevágtam egy amigurumi figura horgolásába, a minap megtaláltam a félkész állatot, magyarul néhány lábat, meg egy majdnem fejet, egy másik zacskóból pedig előkerült a teste is. Gondoltam itt az ideje befejezni szegényt.

A Csócsa névre hallgat, totál genderless és még nem döntötte el mi lesz, ha nagy lesz, de a szíve a helyén!

Mindenes a minimál jegyében

2013-03-18T03:12:00.003-07:00

Vannak olyan lakások, ahol nincs semmi elől. Nincsenek mütyürök a polcon, nincs kulcs a szekrény szélén, nincs cipő az előszobában, nincs pohár a konyhapulton. Mindig is titkos vágyam volt egy ilyen "steril" környezetben élni, ahol az ember gondolatai szabadon szállhatnak anélkül, hogy beleütköznének egy emlékbe, emocionálisan túlfűtött pillanatokat ébresztő fényképbe, vagy hasra esnének egy papucsban.

Mondom, mai napig titkos vágyam egy ilyen lakás, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudom megvalósítani. Van egy erősebb énem, ami elnyomja ezt az igényt, és ez előveszi a képeket, hogy kiragassza a szekrény oldalára, ledobja a kulcsát a polc szélére, előkotorja a zsebkendőket a fiókból és gondosan jól láthatóan helyezi el, nyitott polcokat vásárol zárt szekrények helyett.

Valószínűsíthetően ez a praktikus énem, aki úgy gondolja, hogy három gyerekkel így egyszerűbb az élet. Saját belső békém érdekében azonban muszáj némi rendezettséget vinnem a káoszba.

Azzal kezdtem, hogy a kreatív cuccaimnak vettem egy GORM polcot hozzá való pótlapokkal.

Megmaradt egy polc, ezt a kaputelefon és a (soha be nem kapcsolt) radiátor közötti holt területen hasznosítottam. Itt szeretném megjegyezni, hogy nem ismerem azokat a nyomós érveket, melyek indokolják a kaputelefon szabad falfelület kellős közepén történő elhelyezését, de ha valakinek van erre vonatkozóan meggyőző adata, érve, statisztikája, fizikai törvényszerűsége, kérem jelezze.

A táskákban tárolható minden olyan fontos dolog, amit egyébként kinn hagynék a polcon. A papírtáskák mindig az adott időszak hangulatának megfelelően változtathatók, ezért most nyuszis és virágos táskát választottam.

Textil konyhai papírtörlő, magyarul konyharuha

2013-02-13T06:26:00.001-08:00

Gyerekkoromban ment egy reklám a tévében, ma társadalmi célú hirdetésnek hívnánk, aminek az volt a szlogenje, hogy "nem bántja a szemét... a szemét?!" Nekem sajnos bántja. Azért írom, hogy sajnos, mert sokkal egyszerűbb lenne az életem, ha nem foglalkoznék vele. A magam helyén elég sokat teszek a környezetért, de sokszor úgy érzem, hogy nem eleget. Megesik az is, hogy az ember belefárad. Belefárad abba, hogy takarékoskodjék a természet kincseivel, mert azt látja, hogy körülötte senki nem ezt teszi. Mosható pelenkát használok, minden szemetet préselve teszek a kukába, a szelektív hulladékot külön gyűjtjük és cipeljük a gyűjtőbe és még sorolhatnám (fogom is a későbbiekben), hogy mi mindent teszek meg és mi mindenről mondok le, és amikor felöltöztetem télen mínuszokban a gyereket, meg magamat, fogom a szelektíves zsákunkat, és indulunk vele a gyűjtőbe és azt látom a társasházunk kukái mellett elhaladva, hogy valaki vett egy két méteres állólámpát egy két méteres papírdobozban, amiből kiemelte a lámpát, a papírdobozt pedig beleállította a kukába (:O)!!!???!!!..... olyankor icipici kis porszemnek érzem magam és hiábavalónak minden erőfeszítésem. Lássuk be, aki erre képes, az bármire. Szerencsére mindig megrázom magam és úgy döntök, hogy a lényeg, hogy én érezzem azt, hogy teszek valamit annak érdekében, hogy az ükunokáim se öljék meg egymást egy korty ivóvízért.

Mai témám a konyharuha, ami méltatlan módon kopott ki a mai modern háztartásból.

Régebben rengeteg konyhai papírtörlőt elhasználtam, mert annyira praktikus és egyszerű, ha épp lecsöppent a kakaó, leköpött a baba a padlóra, vagy történt valami hasonló, kisebb malőr. Egy idő után azonban elkezdett zavarni, hogy egy-egy malőrösebb nap után félig tele van vele a szemetes. Elkezdtem azt a módszert alkalmazni, hogy egy konyharuhát tettem ki ezekre az esetekre, de az épp sosem ott volt, ahol lennie kellett volna, hamar koszos lett, nem volt épp helyette másik, követhetetlenné vált, hogy melyik épp az edénytörölgetős és melyik az asztaltörölgetős.
Szerencsére ebben az időben kaptam valakitől egy csomag ilyet. Bevetettem őket a konyhai fronton. Évek óta hibátlanul működik a rendszer. Egy kicsi bibije van, mégpedig az, hogy nem lesznek sehogy sem ismét fehérek, de mint tudjuk: ami nem büdös, az nem koszos, csak foltos, szóval, ha nincs szaga a rongynak, akkor az tiszta, hiába fogta meg a cékla, vagy a kakaó.

mosás: 60 fokon, ecetes öblítéssel (én minden fehéret így mosok), ha nagyon szennyezett a rongy, akkor beáztatom a mosásig.

Figyelmeztetés: pelenkával ne mosd együtt, mert ez mégiscsak a konyha, az meg mégiscsak WC.

A célra tökéletesen megfelel elhasználódott törülköző is, amit fel lehet vágni darabokra, beszegni a szélét és mehet is a menet.

Razziát indítottam a lakásban, hogy milyen szemétforrásokat lehetne még mellőzni. Két hetes taknyos vírusos betegség után vagyunk, tehát adja magát a gondolat: a papírzsebkendőt.
Lássuk találok-e megfelelő puhaságú anyagot!

Szelektíves táska

2013-02-12T14:27:00.002-08:00

Évekig küszködtem a szelektív gyűjtéssel, kerestem a számunkra legideálisabb módszert. A körnékünkön 3 gyűjtő is van, de egyik sem olyan, hogy papucsban odaszaladhatnék. Az egyik az ovinál van, oda kocsival viszem, amikor megyek a gyerekekért, a másik a sétaútvonalunkon, oda babakocsival megyek, a harmadik pedig nem messze a háztól, oda gyalog viszem.

Próbálkoztam azzal, hogy külön dobozokba gyűjtöttem a különféle gyűjtőbe való dolgokat, de nem működött, mert nehézkes volt a dobozok eljuttatása a célhoz.

Gyűjtöttem külön nylonzacskókba, de azok meg vagy kiszakadtak, vagy eldőltek, vagy túl kicsinek bizonyultak, sehogy se volt jó.

A nagy áttörés akkor jött, amikor kiragasztották a műanyagos gyűjtőre, hogy abba kell dobni a tetrapak dobozt, konzerves dobozt is, ekkor úgy döntöttem, hogy egyben fogom gyűjteni, mert azt a pár kartont, meg üveget ki lehet hamar válogatni.

Varrtam egy nagy, kétrétegű táskát, vászonból, a külsejét, hogy alkalmazkodjon a lakásunk környezetéhez, a belseje pedig leselejtezett zuhanyfüggöny, hogy vízhatlan legyen.

Vihető kézben, vagy vállra is akasztható, össze lehet kötni a füleit és akkor ha fel is borul esetleg akkor sem esik ki belőle semmi.

A hosszú pántjával fel tudom akasztani a babakocsi tolókarjára is.

Hetente egyszer üríti a lakás ura, aki nagyon elégedett a konstrukcióval, könnyen felkapja, leviszi. Sokkal szívesebben csinálja, mint amikor a dobozokat kellett cipelnie.

Farsang 2013

2013-02-08T13:07:00.003-08:00

Mivel töltöttem az elmúlt két-három hetem minden szabad pillanatát? A szabad pillanat fogalmát is szükséges volna tisztázni e kérdés megválaszolásához, mert nyilván egy szabad percem sem volt, csak átcsoportosítottam az alvásra szánt időt.

Kornél cowboy szeretett volna lenni a farsangon. Szerencsém van vele, mert ő az a fajta gyerek, aki egyszer kitalálja, hogy mi lesz és azon már nem változtat. Körbejártam hát a tehenészjelmez témakört, és mivel úgy gondoltam, hogy egyéni megvalósításra sem időm, sem energiám, megpályáztam egy méretben megfelelő weszkó csizmát az egyik licitálós oldalon.Az eladóval történt előzetes egyeztetés után megadtam a megfelelő licitet, majd ő még sem zárta le és tovább folytatódott az aukció. Kicsit begurultam és úgy döntöttem, hogy ennyiből kihozom az egész jelmezt, mint amennyit itt csak a csizmára költöttem volna. Elhatároztam, hogy olyan csizmát fogok csinálni, amit nem lehet kinőni, így ha kedve van, később is felveheti.

Az anyagokat a Zsolnay szobornál levő bőrkellék és táskaboltban túrtam a kilósból.

Csizma: http://www.naptimecrafters.com/2010/11/baby-cowboy-boots-pattern-tutorial.html Innen merítettem az ihletet. Hátul tépőzárral záródik.

A pisztolyok a korábban készített "fa"puska elve alapján készültek. Kartonból vágtam ki a mintát, két lapot összeragasztottam. A megrendelő kérésére forgótárasra kellett gyártanom, ezért egy hurkapálcára tűzött kindertojás sárgáját szerkesztettem bele. Tényleg forog, szerintem nagyon menő.

A kalap nagy kihívást jelentett, mert ebből igazán profit szerettem volna készíteni. Ehhez is kapcsolódik egy jó sztori. A licitálós oldalon láttam városon belüli átvétellel felnőtt méretben újonnan, de elég gagyit 1700,- Ft-ért. Gondoltam, ha nagyon nem tudok megbirkózni a feladattal, akkor jó lesz.
http://www.thismarvelouslife.com/2011/11/how-to-make-a-baby-cowgirl-or-cowboy-hat/ Ez alapján készült a kalap.

A csizma, a kalap, a mellény és két füstölgő pisztolycső

Begyűrődött a kis fülecskéje <3 br="">

Kis varázsló, nagy varázsló

Bolda Dumbó lett volna, de szabotálta az ovis farsangot.
Bővebben: coming soon

Autópálya

2013-02-06T12:12:00.001-08:00

Betegségünk második hetében,- ez is lehetne e poszt címe. Második hete vagyunk itthon négyesben, 3 beteg gyerek és egy lebetegedett ám gyorsan kigyógyult ANYA. Egy hete én is 39 fokos lázzal ébredtem, de mint megtudtam, egy ANYA ezt nem engedheti meg magának. Eldönthettem hát, hogy ANYA akarok-e lenni, vagy beteg. Egy óra múlva rotyogott az ebéd a tűzhelyen és porszívoztam a lakást a tükörbe néha bele-belepillantva, nő-e már a glóriám (de csak az égnek álló hajamat láttam, hhja, mit nem adnék egy fodrászatban eltöltött két óráért!!)
Aki élt már 3 darab 5,5 év alatti kisgyerekkel 50 négyzetméteren, annak nem kell ecsetelnem ezeket a betegeskedésben eltöltött napjainkat. Lakásunknak újabb vitathatatlan előnyét fedeztem fel: semmiért nem kell túl messzire mennem. Egyiknek zsepi kell, egy lépés és már itt is van, a másiknak bili kell, egy lépés és már itt is a fürdő, a harmadik a zsiráfját akarja, egy lépés és már adom is (szerencsére kettő is van, így a lakás mindkét végében megoldható a zsiráf-logisztika is egy lépésben)

Az első héten eljátszottunk minden adott lehetőséget: kirakók, társasok, gyurma, vagdosás, ragasztás stb. Egy hét után ezek már nem váltottak ki túl nagy lelkesedést a gyerektársaság után áhítozó ovisokból. Kénytelen voltam mindenféle idiótábbnál idiótább kreatív ötlettel előállni. Itt jegyzem meg, hogy megértettem végre Bartos Erika nénit, aki egy ilyen betegeskedős időszak (torokgyulladás) végén (gyanítom) kínjában leakasztotta a gyerekszoba függönyét, hogy "tudjátokmit? itt a festék, csináljatok vele amit akartok!" Jut eszembe, van is egy darab fehér anyagom, meg egy textilfilcem, ha holnap nagyon mély lesz a hangulat, lehet ,hogy tényleg bedobom.

Pár nappal ezelőtt előkerült 5 darab laminált padlópalló. Ezekből 2 napig bunkiépítészeti képességeinket fejlesztettük, egy napig autójeltőként funkcionáltak, mára azonban végre meglelték valódi küldetésüket. Valószínűleg eleve erre a célra voltak rendeltetve, csak avatatlan módon eddig nem jöttünk rá. Autópálya lett belőlük. Egy duplo jármű épp elfér egy sávban. A megállapodásunk az volt, hogy ők ceruzával berajzolják a vonalakat, én pedig majd alkohol filccel véglegesítem őket. Hatalmas örömmel és buzgósággal láttak munkához egy-egy postapistával (Köszi Ág!!!!!). Mindegyik rajzolta a maga pallóját. Adták egymásnak a tippeket: húzz záróvonalat is, meg parkolt is stb.Kómi javaslata az volt, hogy rajzoljanak zebrát is, Bolda lelkesen helyeselt. Egyszer csak odajön hozzám, hogy adjak neki fekete ceruzát. Kérdezem, hogy miért kell épp fekete, mire ő közli, hogy a szemének. Hogy a minek a szemének??? ,-kérdem elképedve. Hát a zebra szemének!,- vágja rá diadalittasan Bolda, aki egy cuki, kövér zebrát rajzolt a palló közepére.

A parkolókat Kómi rajzolta be, méghozzá így, "P" betűvel együtt!

A buliból Rozga sem maradhatott ki, ezért megágyaztam neki a játékos ládájában. Nagyon élvezte a helyzetet, hogy körülötte forog a világ.

Holnap táblákat kell készítenünk, mert az egy darab behajtani tilos táblácskánk kevésnek bizonyult.

Bákárdikóla 2012

2013-01-03T13:00:00.001-08:00

Új év, új remények!

2013-01-03T01:47:00.001-08:00

Sokan nem tudják rólam, de most közzé teszem, hogy freecard-okat gyűjtök. Egy időben nagy divat volt, csináltak olyan freecardokat is, ami nem csak marketing célokat szolgált, hanem valóban fel lehetett használni képeslapként is. Több kiló freecard-om van a világ minden tájáról. Néhány darab igen emlékezetes maradt, köztük a évek végén megjelent "FUCK .....(évszám)" sorozat. Az ilyen lapokon a nagy felirat alatt apró betűvel volt felsorolva minden sz@rság (bocsánat: legyen inkább kellemetlen emlék), ami abban az évben Magyarországon megtörtént. Ezekben az időkben szokás volt a barátaimmal, hogy megírtuk a magunk lapját december 31-én egy kávé mellett. Keserédes délutánok voltak ezek, de kétségkívül segítettek feldolgozni az adott évben történt eseményeket és lezárni kellemetlen emlékeket, vagy épp megörökíteni a kellemeseket.

Rájöttem, hogy lelkileg is szükségünk van az új évre. Szükségem van arra, hogy bizonyos dolgokra azt tudjam mondani: áá, ez már tavaly történt, már nem érdekel, már új év van, nem lehet hatással rám az új évben stb. Idén is megírtam magamnak a kis listámat, hihetetlenül mozgalmas év áll mögöttünk, s bár nem minden esemény tűnt a megtörténte idejében jó élménynek, mára pozitív üzenettel gazdagodott. A lényeg, hogy túléltük és ami nem öl meg, az erősít.

Egy jól sikerült szilveszteri buli viszont sosem árt! Fontos, hogy az utolsó emlék az adott évről boldog legyen. 2012-ben ezt az elvárást sikerült teljesítenünk. Nagyon készültünk rá, átrendeztük a lakást, a nagyobbakat elvittük mamázni, a necces szomszédoknak előre szóltunk, Rozgát elaltattam szépen a kis szobában.

Mik egy jó szilveszteri házibuli ismérvei?

1. Jó zene, ami mindenkinek tetszik, szóval lehetőleg olyan barátokat kell találni hozzá, akikkel azonos a zenei ízlésetek.

2. Megfelelőnél jóval nagyobb mennyiségű kaja és pia (vagy nevezzük kellemes innivalónak).

3. Activity,- segít átlendülni a holtpontokon

4. Harsány nevetések

5. Közös éneklések, de kizárólag csakis akkor, amikor már azt hiszed, hogy Robbie-nál szebben énekeled a Feelt!! (Idén egyszerre 10-en gondoltuk így)

6. A legfontosabb úgy érzem azonban mégiscsak az, hogy őszinte rendőri jókívánságokkal nyisd az új esztendőt!

Ezúton is köszönjük az újévi jókívánságait annak a két igen szimpatikus rendőrnek, aki hajnalban megtisztelt minket látogatásával. Elnézést kértek a zavarásért. Elmondták, hogy nagyon sajnálják, hogy itt kell kellemetlenkedniük, hisz maguk is alig találták meg a lakást, hogy hová is kellene becsöngetniük, de ha felhívják őket, akkor ugye muszáj kijönniük. Boldog új esztendőt és további jó szórakozást kívántak.

Hiába, no, az a jó szomszéd, aki kihívja a rendőrséget Szilveszterkor, miközben a közel fél éves lányom boldogan alszik a kisszobában.

Az új év első munkanapján vállammal szorítottam a telefont a fülemhez, hogy beszélhessek a Korményhivatal illetékes szervével, mert december 26-án lejárt a gyásom (nem a Kormányhivatal az illetékes). GYED-re nem vagyok jogosult, mert nem dolgoztam eleget a két legutóbbi gyerek között. Gyest igényelhetek. Havi 28.500,- forintot ér az államnak az itthon végzett munkám,- tudtam meg mindezt miközben egy popsit vakartam ki a kakibol, a másik kezemmel repülőt hajtogattam, a férjem pedig épp azt kérdezte mi lesz ebédre, mialatt a legnagyobb karattyolt valamit a másik fülembe.

Mostantól nincs hobbim, nincsenek új gönceim (nem mintha eddig lettek volna), a gyerek popsija éjjelre is moshatót kap és majd még biztos eszembe jut egy csomó spórolási módszer.

Teljen a 2013 a takarékosság jegyében.

Újra itt a még nagyobb csapat!

2012-12-15T12:38:00.001-08:00

Nagyon elvesztettem itt a fonalat, de alakulnak már az újévi fogadalmaim s ez az egyik, hogy ide gyűjtöm kis-nagy családunk momentumait.

A témák változatlanok: gyerekek, kreatív, hordozás, még több hordozás.

Visszamenőleg is igyekszem beszámolni egy-két dologról, pl értekezek majd a kézi szőttes hordozókendőről, továbbá hatalmas életbölcsességre tettem szert harmadik szülésem óta eltelt 5 hónapban. :D

Boldog Karácsony előtti 9 napot kívánok!

Előzetesként egy fotó a jelenlegi felállásról :D

Bicajozás

2012-04-11T13:24:00.002-07:00

2012. március 15.

2012-03-15T05:56:00.000-07:00

Képekben mondom el:

https://picasaweb.google.com/111106836681099312485/Marcius15ElsoNapHarmasban?authkey=Gv1sRgCJnR1rWTjMjXiwE#

Bagoly zokniból

2012-01-08T09:23:00.000-08:00

Bolda nagy bagoly-fan. Minden jöhet, amin "babuly" van. Elérkezett idén is a január 6-a, azaz a Három Királyok ünnepe, délelőtt megrajzolták a rajzokat a királyoknak. Kómi páncélt rajzolt, hogy egészen pontos legyek mellvértet. Bolda nemes egyszerűséggel biciklit. Még közölteis, amikor végzett, hogy ez egy bicikli. Hohooo, kislány, kizárt dolognak tartom, hogy a Három Király Betlehemből idáig fog egy biciklit cipelni, szóval valami mást kén rajzolni. Megegyeztünk egy bagolyban. Kornélt ugrasztottam is rögtön a játékboltba mellvértért és bagolyért. Hamarosan jött a telefon: semmi, de semmi baglyos nincs a játékboltban. Még egy nyamvadt matrica sincs. Ekkor döbbentem meg: normális vagyok? tényleg játékboltban akarok plüssbaglyot venni? ÉÉÉNN???

Gyorsan rákerestem a neten, kapásból meg is találtam ezt az oldalt: http://whimsyloft.com/2010/02/tutorial-socks-owl/

Az eredmény a képeken látható pettyes babuly. Ma jöttek errefelé hazafelé a Három Királyok és hozták a Kisjézustól az ajándékokat, mert ugye Jézus teljesíti a kívánságainkat. A bagoly sikere maradéktalan.

Angyalhaj

2011-12-18T13:45:00.001-08:00

Nagy örömmel jelenthetem, hogy Bolda haja a levágást követően is göndörödik.

Karácsonyi zöldségek

2011-12-18T13:26:00.001-08:00

Szinte hihetetlen, de megkaptam életem első kreatív megrendelését. Néhány baráti óra volt a fizetségem, mely a szja alapomat pont nem növeli, de így is megérte.

Az újrahasznosító/felújító funkció ebben az esetben nem egészen úgy valósult meg, mint az eredeti ötletben, mivel egy új, ikeában kapható RI SHULT keretet alakítottunk át. Mielőtt azt hinné valaki, hogy ez a keret fából van, szólok, hogy ugyanabban a komoly tévedésben van, amiben én voltam, mielőtt az első kapcsot belelőttem a tűzőgéppel. A keret ugyanabból a préselt újrahasznosított papírból van, amiből a LACK termékek is. Megkínlódtunk vele kis (Kisi) segédemmel, de megérte, mert a végeredmény kifejezetten guszta lett. Egész közeli képeket nem csináltam, nehogy pár év múlva is emlékezzek még például arra, hogy papír ragasztócsík, amivel az arany belső szélét leragasztottam festés előtt, lehúzáskor leszedte néhány helyen az arany festéket, vagy arra, hogy a kapcsok belövés után sorra pattintották le a túloldalon az arany részről a mintát, meg a festéket stb. Szerencsére akadt itthon ragasztó is, meg arany dekortoll is, ezekkel próbáltuk korrigálni önnön elefántságunkat. Hú, de jólesik ezeket most többesszámban írni :D

Annyi infót kaptam, hogy halványzöld falon lesz és egyébként a lakás, amibe kerül földszínekkel rendelkezik. Úgy hallottam sikere van.

Ezeket a zöldség-gyümölcsöket készítettem keresztlányom Léna részére. Megtudtam, hogy kis tűzhelyet kap a Jézuskától. A húsleves szekcióhoz ezzel a fehérrépával tudok hozzájárulni.

Tervezetek Karácsonyra

2011-12-04T04:53:00.001-08:00

Fiamnak Karácsonyra kalóz kincsesládát kell készítenem. Alapanyagnak vettem hozzá natúr fa ládikákat, még nem érkeztek meg, de már nagyon várom őket, mert fogy az idő!!! Üveggolyókat, dekorkavicsokat, régi papírpénzeket, érméket fogok beletölteni. Jó lenne beszereznem még egy-két nagyon bizsu gyöngysort is.

A gyerekek kapnak még egy barátom által készített cerkaroládot és autósroládot. Az autósba még be kell szereznem egy-egy méretben megfelelő tűzoltó, rendőr és mentő matchboxot.

Magamnak szeretnék csinálni egy-két csini, vidám, hangulatfeldobós párnát így a téli nyálkás napokra. Már kiszabtam őket, csak arra várnak, hogy legyen egy napom magamra :D muhhahha, akkor ebben az életben valószínűleg nem készülnek el.

Az ötlet akkor jött, amikor megláttam ezt és ehhez hasonló több száz párnát egy blogon.

Rájöttem, hogy van pár évtizedek óta nem hordott pulcsim, amiket csak teszegetek jobbra-balra egyik ládából a másikba. Ha elkészül, pont akkora lesz, mint az ikeás kanapénk párnái, és akkor csodásan feldobja majd a "ransta szürke" kanapéhuzatot.

Szerettem volna még egy ilyet is csináltatni nekik, de erre idén már úgy tűnik nem lesz lehetőségem.

A bürokrácia útvesztői,- GYES folyósításának megszüntetése iránti kérelem

2011-11-14T04:16:00.000-08:00

Az ember életében mindig eljönnek szépen sorban azok az időszakok, amikor a magyar bürokráciát szívből keblére ölelheti. Bevallom, már-már mazohizmus határait súrolgató módon várom ezeket az alkalmakat. Minden egyes hivatalban eltöltött percben tanulok valami újat a társadalmunkról és az azt működtető Rendszerről.

I. felvonás

Sz: Jó napot kívánok
Biztonsági őr: Jó napot, mit tetszik?

Ezen a ponton jegyezném meg, hogy a Rendszer eleve feltételezi azt, hogy nem vagyok képes megnyomni a megfelelő nyomógombot, márpedig, ha tévesztek, akkor a 3 ablak közül netalán rossz helyre hívnak, és akkor hihetetlen káoszt okoznék a Rendszerben, összeomlana a Mátrix és Neo fejvesztve rohanna a kék tablettáért.

Sz: GYES ügyintézést legyen szíves.
Biztonsági őr: Igényelni szeretné?

Itt jegyezném meg, hogy a Rendszerben való haladásomnak ezen a pontján teljesen lényegtelen, hogy mégis mit akarok a GYES-sel, ugyanis a Biztonsági őrnek a "családtámogatás" gombot kellett választania, bár válaszom kissé elbizonytalanította egy pillanatra és kissé megbillent a magas lován:

Sz: Nem, lemondani.
Biztonsági őr: OH!

II. felvonás

Hívószámjelző villog: 3. ablak, 135, számokat egyeztet, ügyintézős mosolyt felvesz, START!
Közeledve az ablak felé, kifigyelem, hogy milyen típusú ember ül majd velem szemben: középkorú, talán már nagymama, kedves, kissé pufók arc, gyaníthatóan még nem éltem, amikor ő már családtámogatott. Mire odaértem el is töltötte bensőmet a megfelelően kiválasztott szerep: bájos vagyok, okosan nézek és segítséget kérek, elismerve a Rendszer feljebbvalóságát.

Sz: Jó napot kívánok!

Kovácsné: Jó napot! Miben segíthetek?

Sz: December 1-vel munkába állok, ezért le szeretném mondani a GYES folyósítást.

Kovácsné: Rendben, ezt egy kérelemmel lehet megtenni.

Sz: Jó, akkor kérek szépen egy nyomtatványt és majd visszajövök. (Ezzel is jelezvén, hogy bármit megteszek, amit kell, velem nem lesz gond, miattam nem kell plusz köröket futnia stb.)

Kovácsné: Erre nincs nyomtatvány, saját szavaival kell írni a kérelmet, nevét, adatait feltüntetni, mi a lemondás oka, dátumokkal és alá kell írnia. (Ennyi hangzott el instrukcióként.)

Sz: (Ezen a ponton azt hiszem mukkanni sem bírtam, kissé ledöbbent arcomat próbáltam az ügyintézős mosoly kategóriába visszaállítani, ezzel eléggé el lehettem foglalva, mert a hölgy kis idő múlva folytatta:

Kovácsné: Tessék adok egy papírt, megírhatja ott az asztalnál akár most is. Tollat is adok.

Sz: Köszönöm, tollam van.

Félreültem hát egy asztalhoz, hogy táskával a vállamon, kabátban, sállal a kezemben megfogalmazzam, hogy mit is szeretnék a Rendszertől. Felkészültségem határa a csillagos ég, fekete, kék és zöld színű tollakat bányásztam elő a táskámból és megalkottam a formanyomtatvány:

"GYES folyósításának megszüntetése iránti kérelem

Alulírott

Név:

Születés helye, ideje:

Anyja neve:

Adóazonosító jele:

TB azonosítója:

Lakcíme:

szám alatti lakos kijelentem, hogy ………………………….. napjától napi 8/ heti 40 órás munkaviszonyt létesítettem, melyre tekintettel a GYES folyósításának szüneteltetését kérem.

…………………………………………………….
Aláírás

Kelt:...."

Ekkor már éreztem, hogy a Rendszer kegyeltje lettem, ugyanis, amikor végeztem, épp senki nem volt Kovácsnénál, szerény bátortalanságot színlelve udvariasan megkérdeztem, hogy ha kész vagyok, akkor jöhetnék-e, mire természetesen egy bátorító igen volt a válasz.
A papíromat rendben találta, gondoltam nagyszerű, még jó, hogy nagyjából ez a foglalkozásom, nem gondoltam, hogy nem tudok összehozni egy ilyen kérelmet...
Ezzel azonban annyira beloptam magam a Rendszer szívébe, hogy a további ügyintéznivalóimhoz (nevezetesen Start Plusz kártya kiváltása) is kaptam igazolásokat és iratokat, amiket abszolút nem lett volna köteles akkor és ott nekem kiadni, illetve kiállítani Kovácsné.
Nagyon elégedetten távoztam a helyiségből, tudván tudva, hogy nagyszerű alakításommal és briliáns elmémmel kijátszottam a minimálmunkára törekvő Rendszert.

Kilépve az épületből elöntötte agyamat a friss oxigén és bámulatos gyorsasággal tolultak belém a gondolatok. Vajon miért jó a Rendszernek, hogy erre a témakörre nincs formanyomtatvány. Az hogy én a doktori címemmel megfogalmaztam, az mondjuk erőteljesen elvárható, de ha bebilleg mondjuk Kalányos Marika (ne tartson kérem senki kirekesztőnek, vagy előítéletekkel telinek, egész egyszerűen azt a tényt, hogy ma Magyarországon a roma kisebbség körében a legalacsonyabb az iskolázottság, sajnos feleslegles lenne tagadni), akkor ő vajon hogyan fogja ezt a kérelmet megírni?

A Rendszer, ami az épületbe lépésemkor még azt sem méltatta feltételezni rólam, hogy ki tudom választani a 4 megadott opció közül a nekem megfelelőt, ez a Rendszer elvárja tőlem 5 perc múlva, hogy a saját szavaimmal értessem magam meg vele, ami nekem éppenséggel nem okoz problémát, de vajon csak olyanok mondják le a GYES folyósítását, akik képesek erre?,- hasított belém a kérdés... Innen nézve úgy tűnik, hisz a Rendszer eleve feltételezi, hogy aki ezt teszi, az képes is rá.

Határozott vágy fogott el a statisztikák megismerése iránt.
Évente hányan igénylik és hányan mondják vissza a GYES folyósítást? Ki megy el GYES-ről dolgozni? Hány órában? Kihasználják-e az anyák a részmunkaidő adta kedvezményeket? stb. A következő hivatalban töltött szabad perceimben is még ezen jártak a gondolataim.

Történt mindez egy formanyomtatvány hiánya miatt?

Kívánságlista a Jézuskának

2011-11-02T14:22:00.000-07:00

Idén Karácsonyra szeretném, ha a gyerekek közös ajándékot kapnának:

http://www.bevina-natur.eu/product_info.php?cPath=&products_id=419

Kómi szeretne egy kincses ládát üveggolyókkal.

ilyesmit:
http://www.1x1karacsonyiajandek.hu/10098/93/7/reklamajandekok/KINCSESLADA/reklamajandek/Mini_kincseslada_fabol.html

Répa, retek, mandula...

2011-10-22T14:11:00.000-07:00

Szerdán műtötték Kómit.

Ezennel hivatalosan is utálok mindenkit, aki azt mondja, hogy oh pikk-pakk túlvannak rajta a gyerekek, meg hogy piti dolog, hát üzenem mindenkinek, hogy inkább szülök két gyereket, mint még egyszer ez a két nap. Nincs erőm részletezni, a lényeg, hogy Kómi egy hős, de hát pasiból van na...
Jó, hogy egy nap után haza lehetett jönni, mert kezdte totál elhagyni magát. Kicsit most jobb kedvre derült, de hát halálosan meg van sértődve a világra, különösen rám, hiába, erre nem lehet felkészíteni. Hiába mondtam neki el előtte minden lépésről lépésre, meg hogy, hogy fájni fog, szerencsétlen el sem tudja képzelni, hogy milyen mértékű fájdalomról van szó. Kijátszottnak, átvertnek és csalódottnak érezte magát és nem érti, hogy minek kellett ez a kínzás, amikor semmi baja nem volt (épp).

Szóval kivették az orrmanduláit, lefaragtak a torokmanduláiból és felszúrták a fülét. A dokink és az altatóorvos egymástól függetlenül hüledeztek nekünk utána, hogy milyen fantasztikusan okos volt Kómi a műtőben és hogy akkora orrmandulája volt, hogy tele lett vele a doki tenyere, amikor kijött.

Az altatásból szépen ébredt, lassan, hiszti nélkül, igazából ha rajta múlt volna végigaludta volna az egész napot, de nem szabadott hagyni, persze inni nem akart, semmit nem volt hajlandó bevenni a szájába egészen estig, amikor viszont már akkora fájdalmai voltak, hogy homeo és Schüssler só teljesen esélytelen volt.

A szomszéd ágyon egy 3 éves kislány volt az anyukájával, a nő komplett hülyének nézett. A kislány az "elücsörgök a sarokban és csinálom amit anyám mond" típusú gyerek, aki naponta kb 20-szor spontán elmondta, hogy "Anya! Szejetlek" Na ezzel szemben ismered a fiamat... totál frusztráltan éreztem magam a csajtól. De ne mondja nekem senki, hogy normális, ha egy kislány azanyja után kiabál, hogy anya szejetlek, amikor az anyja pisilni megy a szobából nyíló WC-be....

Szinte semmit nem aludtam a kórházban töltött éjjel, mert nem szabadott szopnia az ujját (a vákum miatt) és arra figyeltem egész éjjel, hogy húzogattam ki a szájából a kezét.

Na, szóval így állunk, nagyon jó újra itthon, bár első reggel 2,5 órán át csak sírt, nem akarta bevenni a fájdalomcsillapítót sem, másnapra (azaz mára) rájött, hogy ez segít, úgyhogy reggel sírva ugyan, de önként kérte. Reggel és este kap, egyre csökkentem az adagot, de hát ha azt akarom, hogy valamit is letuszkoljon a torkán, akkor muszáj.

Várak, királyok, királylányok minden formában

2011-10-21T09:20:00.001-07:00

Szent László király morcos

Szent László király kegyes

Szent László király büszke

A várépítést már magas fokon műveljük.

Ez a hóbort tovább tart, mint gondoltam és nem annál a gyereknél kezdődött, akinél számítottam rá, mármint inkább gondoltam, hogy a kislány kezdi majd a királylányosdit, mint hogy a fiam kezdi a lovagosdit. Eljutottunk odáig, hogy Bolda is "matyaskijáj" akar lenni, és nem hercegnő, meg csipkerózsika meg miegymás.

Anyakirálynő és a lovagkirály :D